Kelényi Béla

MEGINT ÉGVE FELEJTETTED

1998 január

MEGINT ÉGVE FELEJTETTED

Megint égve felejtetted a villanyt, mielőtt még
elmentél volna, arra ébredtem, hogy világosodik,
az íróasztalon pedig a lámpa fénykörében olyan
halottak voltak a tárgyak, mint egy fényképen, és
közben sorról sorra megszólalt bennem a vers, ami
valahogy úgy kezdődött persze, hogy égve felejtetted
a villanyt, de a többire már igazán nem emlékeztem,
amikor felkeltem, megint végigcsináltam egy napot,
és csak este, a lefekvés előtt jutott újra eszembe, hogy
már reggel megálmodtam egy verset, aminek csak az
első sora maradt meg, és az az érzés, mintha nem is kívül,
hanem bennem sötétedne, világosodna, sötétedne minden.

kép | Ian D. Keating, flickr.com