MÉG KÉPTELENEBB TERMÉSZETRAJZ
2007 május
A KROKODIL
A krokodil magányos, ezért gyakorta szomorú. Valójában belül kedves és bohó, és születésekor még nem is tudja, hogy krokodil. Ezt csak négyéves korában mondják el neki a szülei rántotthús evés közben. Szegény kis hüllő eleinte nem is akarja elhinni, de amikor tükröt kap ötödik szülinapjára, nincs értelme tovább tagadni a dolgot. Kamaszkorára teljesen visszahúzódóvá válik, már strandra sem jár, és szakít a fociedzésekkel. Pedig alacsony súlypontja miatt nehéz tőle elvenni a labdát, ha megindul. Inkább beveszi magát a mocsárba, de még ott is a víz alá bújik szégyenében.
dizőznek adja ki magát
Az éj leple alatt hazaoson és egyetlen szórakozásának hódol, lóg a neten. Ilyenkor visszatér régi énje, elemében van. Egyszerre két ablakban dolgozik, az egyikben őzgidának, a másikban dizőznek adja ki magát. Falja a híreket, elsősorban az úsztatókról és a gázlókról szólókat. Pókerezni is imád, nemegyszer a bőrét viszi vásárra. Egy-egy átvirrasztott éjszaka után másnap délben bánatosan, néha sírva ébred. Ha felkászálódik, az éjjel letöltött térképpel, a kertek alatt surranva, a gázlónak veszi az irányt, hogy ha már utálják, legalább a bendőjét megtömje.
A ZSIRÁF
A zsiráf kicsit szégyenlős, mert hosszú nyaka miatt sokat csúfolták az iskolában. Mindig kilógott a sorból, és még súgni sem tudtak neki a többiek, ha valami nem jutott az eszébe. Az ének és a matek még csak-csak ment, tornából azonban felmentették, mert képtelen volt megtanulni a bukfencet. De mind közül a legjobban az fájt, amikor az igazgató úr, egy megtermett bivaly, az évnyitón azt találta mondani, hogy „sokáig tart, mint zsiráfnak sálat kötni”.
A zsiráf mégsem szomorú, mert szenvedélyesen izgatják a csillagok. Mindenfélét megtanult róluk, és kívülről fújja az összes csillagképet, köztük a Kost, a Sast és az Oroszlánt. Ez utóbbitól kicsit fél. Természetesen kedvence azért a Zsiráf, ennek még a latin nevét is elsajátította, Camelopardalis.
remekül szórakozott
Kamaszkorában, ha náthát kapott és nem mehetett iskolába, egész nap azzal a bizonyos sállal a nyakában várta, hogy a fák mögül végre előbújjon a hold. Ekkor kiosont a ház mögé, hogy megszámolja a csillagokat. A számolással ugyan nem végzett soha, mégis remekül szórakozott, jegyzettömbjét telerajzolta, és elhatározta, hogy első fizetéséből vesz majd egy teleszkópot.
De a legeslegjobban a hullócsillagokat szereti figyelni barátaival a nyár derekán. Hasonszőrű társaival már napokkal korábban készülnek a csillaglesre. A rendszerető gnú írja össze, ki mit hozzon. Majd derült alkonyatkor a csoport kivonul a szavannára, hogy egy terebélyes majomkenyérfa közelében tanyát verjenek. Leterítik a pokrócokat, meguzsonnáznak, kicsit heccelik az okapit, mert túl lassú az ultihoz, és fogadást kötnek, ki látja meg az első hullócsillagot. Ha beborítja őket az est, elhallgatnak és a holdfényben fázósan betakaróznak. Feszülten várják, ki látja meg az első fénycsóvát. A zsiráf sem mukkan, hisz tudja jól, a csillagok a csendesek ékkövei.
A TIGRIS
A tigris legjobban lustálkodni és festeni szeret. Képes egész nap hanyatt fekve a levegőt paskolni a mancsával. Közben el-elszunyókál. Ebből a tevékenységéből csak az ecset látványa tudja kizökkenteni. Ha észrevesz egyet, ruganyosan talpra szökken, felteszi a festőkalapját és indul a dzsungelbe témát keresni. Igen ügyes vadász lévén nesztelenül mozog, csak zöld szeme villan. A kiszemelt modellt lépésről-lépésre közelíti meg, és ugrótávolságra kerülve tőle előbb lelapul, majd villámgyorsan ráveti magát. Szegény portréalany mozdulni sem mer, ám a tigrisnek épp erre van szüksége. Felállítja a festőállványt és a reszkető modellt vászonra viszi. Ügyesen keveri a színeket, különösen a sárgás árnyalatokat érzi kiválóan. Lendületes ecsetvonásokkal dolgozik. Ha a kép jól sikerül, a modell többnyire élve távozhat.
szürrealista ábrázolás
A tigris művésztáborban is szívesen megfordul, ilyenkor leginkább a gorilla és az örvös tatu társaságában időz, a legújabb művészeti irányzatokat elemezve. A többieket viszont nem állhatja, az orrszarvút lenézi, mert tájképeket fest, az alligátort pedig nagyképűnek tartja, amiért annyira odavan a mocsárvilág szürrealista ábrázolásáért.
Évente egyszer kiállítást rendez alkotásaiból, melyen minden dzsungellakónak ildomos megjelenni. Ezt nyomatékosítják a művész fenyegető levelei. Ha valaki megfeledkezik a nevezetes alkalomról, könnyen csendélet válhat belőle. A megnyitón rendszerint az anakonda olvassa fel a kiállított képeket méltató sorait. A tigris eközben szerényen billeg egyik lábáról a másikra, bajuszát mozgatva zavarában. Szinte el sem hiszi, hogy ismét eltelt egy szorgos munkával töltött esztendő.