MÁMORT KÍVÁNÓ ÉRZÉKEIDDEL
1995 október
Hitetlenséged szelíd cáfolata:
virágba borult gyümölcsfák az udvaron.
Mielőtt megszólalsz, nézz körül: ahogy
olvasólámpád fénye egy behajló ágra vetül,
az éjszaka akváriumában az üveghez
tapadva téged néz egy gyönyörű hal.
Ez itt a délután: hogy átfúrja magát
szirmok alagútján, egy fénynyaláb miféle
gyönyörnek enged? Ez meg a reggel.
Ne ijedj meg: a kert túlsó sarkában egy
magányos bokor énekelni kezd, majd
lángra lobban, s az élvezetnek adva testét
porig ég. Ám ne higgy a véletleneknek.
De szigorúságod, mondd, mihez kezdhet
mámort kívánó érzékeiddel?