AMI HÁTRAVAN
[NA, AKKOR TÉNYLEG MEGIJEDTEM]
mikor csak az óra kattogott ebben a furcsa színű csendben,
szürke volt, aztán unott, aztán már semmilyen sem,
de majd eljön valaki, hittem törődött dacból;
gyere velem, mondja, és kivezet kézen fogva
magamból
magamba
valaki
legalább értelmet adna, mint egy lefelejtett ékezet,
vagy zárójelbe rakna, mint nemlényeget,
csak ezt a furcsán punnyadó színt cserélhetném másra,
felnéztem a kattogó órára, és rájöttem: a falon nincsen óra,
és nem is azt számolja, ami elmúlt, hanem ami
hátravan.