NINCS JOBBRA, BALRA

Az óceánon
nincs jobbra, balra,
csak előre,
az úti cél ismeretlen,
billen a deszka a talpam alatt.

Kint, a sötétségben
nincs jobbra, balra, fel vagy le,
csak előre,
a galaxis szélén leesem
az ágy és a fal közé.

Reggel indulok,
a csomagok rendben.
Betettem a lakást,
szekrénybe zárt ruhákat,
kertet, utat, aszfaltozott teret.

Görgetem magam előtt
a felgyűlt évszakokat,
vonszolom magam után
a társakat,
kifizetem a többletsúlyt.

Még fel sem szálltam,
már leválik, ami fölösleges.
Megtanulok rögtönözni,
útközben
kidobálom a homokzsákokat.

kép | adobe.com