Czilczer Olga

MAJD NEM ÉN ÍROK

1991 tavasz

MAJD NEM ÉN ÍROK

Harsány táj. Vezércikk. Csöndesebbre lapozok. Egy idő után már én írom a dűlőket, antennák erdejét zúgatom. Kinek a nótáját játsszam el tető triangulumán?
Betűk a tollam hegyén. Tegnap magam is beálltam, elindultam a szomszéd utcán. Az apróhirdetéseknél rábukkantam kissé használt bútoraimra, 48-as árnyékomra. Túl messzire juthattam, ha már a szegénységemet is kiárusítom!
Egy V-alak kétszáz. Röpte hatötven. De hol az én igazságom?
A mai újságban ez áll. Borult ég, eső. A nap csak ritkán süt ki. A betű persze nem betű. A madár nem madár.
Becsukom, összehajtogatom. Vagy nem untam-e el a tömegben kószálást, sorok közti bújócskát eléggé?
Begyemben a tegnapok álhírei. S holnap? Ha maradék gazdagságom nem tarta¬na ki, más betűvetések közt kell szemezgetnem. Majd nem én írok. Majd nem én olvasok.

kép | pxhere.com