Magyar Csaba

A HALOTTLÁTÓ

2007 május

A HALOTTLÁTÓ

A nagyhírű Belfegóra, korábban Stein Ignácné különös képességére rögvest azután derült fény, hogy meglátta saját halálát. Húsz évvel öregebben állt háziköpenyében a konyhában a tűzhely előtt, ugyanúgy, mint eddig is. Mellette egy lábasban ázott a meghámozott krumpli, odakészítve a tejföl, némi kolbász és virsli, a pirospaprika és az apróra vágott hagyma. Félfüllel a televízió beszűrődő zajára figyelt. Miközben olajat tett fel a rántáshoz, oldalra pillantott, egyenesen a szintén húsz évnyit korosodott férje visszeres lábára, amit az fájdalmai miatt állandóan borogatott.

A férfi azelőtt háztartási gépszerelőként egy állami vállalatnál dolgozott, majd annak megszűnte után beállt egy kft-hez. Mivel különösebb ambíciói nem voltak, továbbra is megmaradt alkalmazottnak. Ha péntek estefelé letette a munkát, hétfőig már nem szívesen mozdult ki a lakásból, többnyire a tévét nézte vagy bóbiskolt. Az asszony szavára azért odacsoszogott az ebédlőasztalhoz. Evés közben sem beszéltek sokat, ahhoz túl jól ismerték egymást.

semmi nem történt

Miközben férje borogatásán pihentette szemét, Stein Ignácnéban felötlött, hogy tulajdonképpen szinte semmi nem történt házassága harminc éve alatt. Két-háromévenként elmentek nyaralni egy hétre Horvátországba, az autójukat pedig ötévente cserélték. Mióta az eszüket tudják, megmaradtak ugyanannál a típusnál. A szüleiket mindketten eltemették, gyerekük valamiért nem lehetett. Mostanában már nem is veszekednek, ha otthon vannak, férje a tévé előtt ül, ő pedig főz vagy képes magazinokat lapozgat.

Az asszony hirtelen gombócot érzett a torkában, ezzel egyidőben pedig szinte kibírhatatlan szorítást a mellkasában. A kis erkélyre botorkált némi friss levegőt szívni, ám ez sem segített. A szorítás tovább erősödött, ő pedig elterült a kövön. Félig eszméleténél hallotta az érkező metőautó szirénázását. Kórházba szállítás közben érdekes módon a sok-sok évvel azelőtt látott, román halottlátó asszonyról szóló dokumentumfilm emléke tolult mind gyengébben pislákoló tudatába. Az aranyfogú halottlátó egy istenháta-mögötti faluban élt, háromszintes háza előtt mégis hosszú sorok kígyóztak, és a borsos tarifa ellenére csak hónapokkal előbb lehetett időpontot foglalni. – Milyen ügyes! – gondolta magában, majd elveszítette az eszméletét.

Stein Ignácné az égő olaj szagára riadt fel révületéből. Egy pillantást vetett a nappaliban tévéző férje fürdőköpeny alól kikandikáló lábszárára, és eltöltötte a korábban még sohasem tapasztalt felismerés büszkesége. – Ha egy román cigányasszonynak sikerült, nekem is menni fog!

kép | Eiliv-Sonas Aceron, unsplash.com