ELRAKOM, ELRAKOM, ELRAKOM
A helymegosztását már korábban kikapcsoltam, de még el kell távolítanom egy csillagot a térképről, mert ha a nagy törtfehér épületre, a ház harmadik emeletének második ablakára nem is nézek fel sétálás közben, nem képzelek elrebbenő, dudorászó alakot a régi csipkefüggöny mögé, a nagy sárga égitest akkor is figyelmeztet, most haladsz el valami mellett, ami volt, de többé nincsen. Elrakom, elrakom, elrakom.
dobogós helyezésem
Nem hallom, mit kellene elismételnem németül, annyira hangosan nevetnek kint a többiek. Szarul szigetel a WC ajtaja, 10 perc van éjfélig, ha nem csinálom meg addig a mai leckémet, nemcsak a tökéletes hetemet buktam, de vele a havi dobogós helyezésemet. Mein Glas ist leer. A poharam üres. Valaki kopog, kint olasz dalt énekelnek, egy hang aggódva kérdezi, hogy minden rendben? Alles ist in. Ist Alles? Minden. Pillanat, és elrakom, elrakom, elrakom.
Kioldalazok a padok között, kopog a cipőm, ahogy kiosonok az oldalhajón, de a főnököm pont leteszi, mire a templom elé érek, és hiába hívom, többé nem veszi fel. Már csordogál a szenteltvíz a baba homlokán, mikor visszaérek, látszólag ennyi változott a távollétem előtthöz képest. Amikor a szabadságomra hivatkozó e-mailt befejezem és felnézek, találkozik a tekintetem a barátnőmével, és látom, megkönnyebbült, hogy mégsem engem kért fel. Tudom, és tényleg elrakom, elrakom, elrakom.
Eredetileg azért nyitottam meg, hogy megnézzem, érdeklődtek-e az egyszer viselt, fekete lakk, platformos ünneplőcipőm iránt, de eltelt másfél óra, és még nem értem végig a rengeteg jó állapotú ruhadarabon, amik az algoritmus szerint tetszhetnek nekem. A szállítás csaknem annyi, mint maga az ágyneműhuzat, eredeti csomagolásban. Jobb, ha egyelőre csak elmentem későbbre. Ha most kinéznék az utcára, javarészt az egyik helyről a másikra utazó, alig hordott ruhadarabok forgalmát látnám. Nem nézek ki. De elrakom, elrakom, elrakom.
Próbálok a falon látható festményekből, az asztalon álló poharak feliratából rájönni, hol lehetnek. Megnyugtatna, ha olyan helyen, abban a kávézóban, ahova én nem szívesen megyek, ha már nem hívtak el. A hüvelykujjam magától rándult, már nem vonhatom vissza, pedig egyáltalán nem tudok azonosulni azzal a szívvel, ami a jóvoltomból most ott piroslik a négyzetes kép alatt. Ezt most elrakom, elrakom, elrakom.
remegő combbal
Mindjárt naplemente, és még mindig nem érkezett meg az értesítés, hogy 5 percem van elkészíteni a napi képemet. A barátnőm fázik, és megunta a fényeket, hiába változik árnyalatok ezrével, felfoghatatlan gyorsasággal minden pillanatban. Ha beadom a derekam, és elkísérem WC-re, biztos, hogy épp akkor hallom a zsebemből a berregést, hogy itt az idő, mutassam, mit művelek és kivel, amikor letoltam a nadrágom, és guggolok remegő combbal. Nekem is pisilnem kell, de még 10 percet kérek, próbálom elképzelni, milyen perspektívából tetszene ez a látvány valakinek, aki szereti a tengert. Jól van, akkor elrakom, elrakom, elrakom.
Édesanyám visszavont egy üzenetet. Még pont láttam, azt írta, büszke vagyok rád. A fogam nyomot hagy a repohár szélében, a kijelző stabilan tartásához 11 után két kéz kell. Túl sokáig tartottam a hüvelykujjam a lenyomandó K betű felett, okafogyottá vált a sok pontpontpont a nevem mellett. Elrakom, elrakom, elrakom.
Előbb kértem ki még egy italt, és csak azután csekkoltam le az egyenlegem. Hamarabb hazudtam, hogy férjnél vagyok, minthogy megkérdezték volna, mit iszom. Újra és újra megnyitom a netbankomat, kilépek, belépek, frissítek, mintha egy bizonyos kombinációtól, a gyakorlatlan játékosok miatt eleve bekalkulált cheat-kóddal megváltozna az egyenlegem. Jobb, ha elrakom, elrakom, elrakom.
előnyös beállítás
Korán reggel azzal szembesít egy kéretlenül felugró ablak, hogy 5 éve ilyenkor nemcsak napsütötte vidéken nyaraltam, ahol egy idős hölgy mosolyogva tette elém a reggelimet, de volt valaki, aki előnyös beállítású, hangulatos fotót készített rólam a saját telefonommal. A tekintetem őt is bevonja a jelenetbe. Mára majdnem olyan idegen, mint az, aki most jelzésértékűen a másik oldalára fordul, hogy kiderüljön, kap-e reggeli második menetet, kávét, vagy mennie kell, miután eláztatta nyállal az új párnahuzatomat. Kitörlöm a képet, aztán elrakom, elrakom, elrakom.
Ha nagyon legörgetek a beszélgetések között, még láthatom az utolsó üzenetet. „Mi is volt annak a műsornak a címe, amit mondtál?” Csak zöld pötty nincs többet a neve mellett. Engem adtak meg a profil hagyatéki végrehajtójának. Receptmegosztások, névnapi jókívánságok, csillogós szívecskék, integetős macskák százával. Legfelül sok fekete négyzet, könnycseppes sárga fejecske, annak nyilvánítanak részvétet, aki miatt. Jobb, ha megy a levesbe. Kérdés, hogy pontosan mi. Was ist los? Lost? Monokróm lesz a mama profilképe, letelt a napi képernyőidőm. Elrakom, elrakom, elraktam.