ÉLETCSEND

Ha engem bárki megkérdezett volna, azt mondom, menjünk el az állatkertbe, menjünk el a palotába, menjünk be a városba, menjünk, vigyük a fotóst, és készítsen rólunk ölelkező képet, nevessünk a kamerába mindannyian, a háttérben meg legyen a vörös strand (halványkék éggel, felhőkkel), a császári vörös falak (okkersárga tetőkkel), a Sárga-tenger (lemenő nappal) vagy egy panda (bocsával a mancsában).
fojtott hangon
De természetesen nem kérdeztek, és azt is közben tudtam meg, hogy nemhogy fontos dolgok, de még színek sem lesznek a képeken. A fekete nekem nem szín, a szürke nem szín, és a fehér sem az. Tőlem úgy is jó, hogy nem lesznek szép képek emlékbe. Nem akartam beleszólni azok után, hogy anya a matracom szélére ült, és fojtott hangon dolgokat mondott, amit mostantól, és dolgokat, amiket igazán. De furcsálltam, hogy érkezett egy fotós, nem mi mentünk el, hanem ide hozzánk, és nem is azért, hogy egyszerre készítsen el képeket, kivárva, hogy megfésülködjünk, felvegyük a kedvenc ruhánkat, elővegyük a menő dolgainkat, és eltegyük, amit nem szívesen mutogatunk másoknak, hanem hogy ő döntse el, mikor és mit. Mintha ott se lenne, mondta.
Van, és még sincs: nem változtak a napok attól, ha eljött, de a napok megváltoztak onnantól, hogy először jött. A változásokról jegyzeteket akartam készíteni, hogy emlékezzek rá, de a feljegyzés alól valahogy mindig kibújtak az éppen elmúlók. A változást rögtön lehet csak leírni, mert egyik pillanatról a másikra, amikor nem figyel az ember, a másmilyen az új régi lesz, és a régi a másmilyen. Kiveszett a sietés anya fésülő karjából, és már az volt a furcsa, hogy régen rám szólt, tartsam egyenesen a fejem, nincs erre ideje. Pedig, ha jól értem, csak kevesebb ideje lett, mint eddig gondolta. De ideje lett játszani, a lecke előtt és után, világosban és sötétben, a lámpafénynél a szoba falán pillangót reptetni velünk.
sötét fellegek
Lányos estét tartottunk, krémes kendőkkel borítottuk le az arcunkat, amitől egyformák lettünk, de nem hasonlítani kezdtünk egymásra, hanem mindenki kevésbé volt olyan a maszk fölött, mint amilyen egyébként magában, alatta. Ezen nevetni kellett, csak anya maradt mozdulatlan, régi uralkodókra emlékeztetett, az ő maszkja a végtelen nyugalom és dicsőség maszkja volt. Az arcok ragacsos simaságát is megszoktam, és aztán az lepett meg, amikor újra kiszáradt, éreztem a számmal, nemcsak kemény, de sós ízű lett anya arca. A pólóján sötét fellegek gyűltek. Én is változom, ezt sejtem, csak nem látom, és egyszer valóban olyan leszek, amilyennek a jövőbeni önmagamat álmodtam. A többiek is, a testvéreim, apa. Anya nem változik tovább. A fotós meg úgy volt jelen, mintha ő is a megszokott múlthoz tartozna. Nem volt már észrevehető, de utólag kiderült, ő maga észrevett dolgokat.

Jiuer állapota napról napra romlik. Azt javasolja, készüljön egy családi fotó: „Nem láthatom, milyenek lesztek felnőttként, ezért csináljunk most egy családi fotót arról, hogy 20 év múlva hogy néznénk ki.” Liaoning, Kína, 2022. február 5.
És van, amit, ha eszembe jutott, se tudtam volna felírni. Ahogy két ajtón keresztül hallom, ahogy ők is ajtónyira egymástól énekelnek. Azóta se aludtam olyan mélyen, mint annak a ringatására: mintha sose ébrednék fel többet. Két ajtónyira. Azóta is így, mindig két ajtónyira távolinak érzem, csak ezt a két ajtót nem tudom átlépni reggelre. Jobb így, hogy nincs színe.
kép | Wang Naigong (Kína) | Veletek maradok
Ez egy személyes vizuális napló, amelynek célja a családi fotó fogalmának értelmezése. A Kína északi részén élő családdal szorosan együttműködő fotós Jiuer, egy háromgyermekes fiatal anya történetét meséli el, aki azután, hogy rákos beteg lett, utolsó éveiben egyre jobban értékelte és értette az életet. Műtétje előtt Jiuer megkérte a fotóst, hogy készítsen néhány családi fotót, majd később, amikor az állapota súlyosbodott, azt kérte, örökítse meg a gyermekeivel töltött időt. Jiuer 2022-ben meghalt, de a családtagok emlékeiben ma is él.
felső kép | Az emberek sokszor a három lánya nővérének nézik Jiuer-t. „Töltsd az időt szép dolgokkal, és akkor találkozhatsz a jobb éneddel” – mondta Jiuer. 2021. január 26.
WORLD PRESS PHOTO 2024 kiállítás
BIODÓM 1146 Budapest, Állatkerti krt. 16.
2024. szeptember 20. – október 27.