Maczák Orsolya Rita

A DUBLŐR

A DUBLŐR

Hanna viselkedésében túl sok a hatásszünet. Mimikája és tekintete közé befütyül a szél. Gesztusai központozás nélküliek. Hanna udvarlói elnéznek a fejem mellett, mikor engem hallgatnak. Mindenki Hannát akarja. Mindenki ismeri. Nincsenek lábjegyzetek.

Hanna meg én szeretjük egymást, de valószínűleg pontosabb úgy, hogy én szeretem Hannát, és Hanna is szeret engem. Ha együtt elmegyünk a majálisra, és körénk gyűlnek Hanna udvarlói, úgy kell beszélnem, mintha felelnék az iskolában, fennhangon, meggyőződéssel. Ebből mindenki ért. Hanna tátog, én vagyok a szinkronszínésze. Az arca mosolyog, úgy mondja, az én hangomon, hogy Igazán kedves, és Nahát. Ha félreértem a központozást, és valami megosztót mondok, az egyik udvarló visszakérdez, hogy Ezt most kérdezed, vagy mondod?

Nemcsak a majálison találkozunk Hanna udvarlóival, és nemcsak ott vannak Hanna udvarlói, ahova megyünk, de csak oda megyünk, ahol vannak, mert ahova megyünk, ott lesznek. Néha mintha fáradt ránc indulna meg Hanna szeme alatt, mikor az udvarlóit észreveszi ott, ahol azt hittük, nem lesznek, de ez mindig elmúlik, mire látótávolságon belül kerülnek, néha már akkor is, amikor még csak hallótávolságon belül vannak, és amikor köszönök nekik, és Hanna mozgatja hozzá a száját, tényleg el lehet hinni, hogy megismeri őket.

mint varjak a kerítésen

A majálison sokfelé jártatom a tekintetem, miközben Hanna udvarlói, mint varjak a kerítésen, fejüket forgatják, izgágán figyelnek minket. Ha Hanna szája lassabban mozog, mint ahogy beszélek, időnként hirtelen és nagy mozdulatot teszek a kezemmel, hessegetőt, ettől megrémülnek, mintha észre se vették volna, hogy a hangomnak teste is van. De nem repülnek el. Ha a hangomat nem lassítanám Hanna szájmozgása után, hanem ellenkezőleg, gyorsabban és hangosabban beszélnék, hamarabb hinnék, hogy elfáradt a szemük a nagy nézésben, mint hogy Hanna nincs jelen.

Megesik, hogy elkísérem Hannát a mosdóba, és meglepődöm, milyen hangosan csörren a pénze a vécésnéni műanyagtáljában, és milyen hangosan csurog a vizelete a porcelán falán. Igyekszem csak akkor elkísérni, ha nekem is kell, akkor össze tudom hangolni a nadrágom súrlódását a lábamon az övével, és ha fizetek is helyette a bejutásnál, a pisimmel az ő pisije hangját elnyomni már igazán nem nagy hadművelet.

Az első fizetésemből, életem első hajvágása után lőni akartam neki egy nyulat. A legnagyobbat, a rózsaszínt. A legnagyobbat akartam, nem a rózsaszínt, de a legnagyobb rózsaszín volt, hát így alakult. Viszont a rózsaszín nyúl négy pálcikán volt, négy lövés kellett hozzá, mindegyik pontosan az egyik pálcika közepébe, ha kicsit oldalt találod el, nem törik ketté, csak megremeg. Farkasszemet néztem a nyúllal, az üveges szemmel, és telibe találtam. A homloka közepén. A lövöldés csávó szó nélkül letörte a pálcikákról, és nekem adta. Én meg, mintegy véletlen, ott felejtettem a vécében.

vecteezy double exposure portrait of women dissociating generative 25536401

A második fizetésemnél, ami az első hajfestésem utánra esett, már okosabb voltam. Úgy igazítottam a lépéseimet, hogy Hanna, aki hozzám igazította az övét: az én csizmám cuppanásához az ő cipőjének földet érését, lefejelje az édességesbódé ereszéről lógó mézeskalácsokat. Mivel Hanna figyelmét lekötötte, hogy minél csizmásabb formán lépegessen, nem vette észre a sárga-piros füzéreket, és az egyik tényleg nagyot koppant rajta. Sajnos, nem egy ilyen füzért, hanem egy sokkal drágább tükrös mézeskalácsszívet vert le, azt kellett megvennem.

ne gondolja túl

Rosszabbul is elsülhetett volna. De jobban is. A távolban már gyűlt, mint esőfelhő, Hanna udvarlóinak raja, ezért a celofán alatt csillogó tükröt az arca elé igazítani nem sok ideje maradt. Akartam szólni neki, hogy nem azért vettem meg a szívet, mert leverte, hanem azt verte le, hát így alakult, ne gondolja túl. Még húzhattam volna az időt, még felajánlhattam volna, hogy elkísérem vécére, de kiszáradt a torkom, nem jött ki hang, és akkor azt mondta, Téged legalább azért nem szeretnek, aki vagy.

Ha Hannát megkérdeznénk, hogy Mégis mit akarsz? Mondd meg, hogy mit akarsz! Valószínűleg tudna mondani dolgokat. Ezért aztán senki sem kérdezi meg.

A hangomban túl sok az intonáció. A szavaimban a kétértelműség. Gesztusaimban a vad hajlamok. Hanna udvarlói süketek, ha Hanna a száját mozgatja. Mégse kérdezem, hogy miért ragaszkodik hozzá, hogy hangot adjak. Mindenki Hannát akarja. Senki sem tudja, kicsoda. Senki sem bogarássza a lábjegyzeteket.

kép | vecteezy.com