A VIZCSEPPRŐL
2005 szeptember
Weimarból jöttem a konyhába
tartok ez a pados világ-sarok
egyetlen biztos pontként éppen
jó lesz valamiért hosszú távra
rendezkedem be elérem
innen ami fontos Goethe
magyarázza milyen vízcseppben
a világszellem érdemes volt
ilyen sokat utaznom hogy is
találhattam volna ki ennyi
mindent felvilágosult hely lett ez
a sötét zug kedvemre való
kontraszt ahogy elfelejtem
versen kívül nem beszélek bajt
hozok fejemre útjaimmal
mi van a cseppen kívüli
szellemmel vad árnyjáték a
világ-gömb belső falán a
kiszivárgó fény fotonjai
széthúznak nem tartják a formát
nem tudunk más hírt adni magunkról
mint a külső és a belső közös
teréből kiszabaduló
jelet szűkös indukció
ha van foton akkor…
