Legéndy Jácint

HAJLÉKTALAN ZSOLTÁR

HAJLÉKTALAN ZSOLTÁR

sovány maradtam szere- tetre és kenyérre éhesen csavargok a pályaudvar mögött november óta előt- tem a virágzó cseresznye- kertek s a felhők hatalmas fogak ég illetve föld áll- kapcsában mind eltűnnek barátaim ahogy húscafatok a tigris pofájánál csak ész- revétlenebbül persze vörös- lő nyelvét fonja rám az al- konyat ha lerázom is ma- gamról kerítésekhez csap- dos e másik őselem a szél s érzem sugárzó melegét a házaknak melyekben csók- ra gerjeszti egymást a nő és a férfi közéjük feküd- nék árvaságom éhségem csillapítsák ne nyeljen el a horizont mögött szikrá- zó hatalmas gyomor az űr