MÁSVILÁG 1.

„Magyarország nem volt, vélhetőleg nem is lesz, de lehetne.”
Pszeudo-Széchenyi

Ugyancsak régen adódott alkalom, hogy a Liget szerkesztői maradéktalanul rokonszenveztek közös írói kezdeményezéssel és lelkesen aláírták az országgyűlés elnökének s egyúttal a köztársaság elnökének is címzett folyamodványt. Ráadásul nem tudható biztosan, ki vagy kik voltak a javaslattevők és az első szervezők – bármily hihetetlen, senki sem kérkedik az ötletadással, és senki nem is tartja fontosnak az „eredetet” –, mert a legfontosabb, ahogy a levélben is olvasható, az együttes fellépés. „Úgy gondoljuk, a talán jelentéktelennek tűnő szakmai kérés… ma bármilyen ideiglenesen is, mégiscsak képes összehozni, közösen érdekeltté tenni merőben különböző világnézetű és ízlésű alkotókat, kiadókat, szerkesztőket, ez a konszenzus pedig önmagában is figyelemreméltó.” A tömör, pontos levél voltaképpen jogi tiltást kér – a szabad sajtó és a cenzúramentes irodalom védelmében, a gondolkodás és kifejezés színvonalának védelmében. Áder János elborzasztó és köznevetség tárgyává lett állat-metaforái után (hogy a nyulat akarták kiugrasztani a bokorból, és erre vakondokok másztak ki a földből) írók és irodalmi orgánumok képviselői – különös tekintettel az elmúlt évszázad sok rossz emlékű állat-példálózására is – javasolják, hogy a parlamentben, a parlamenti tudósításokban, politikusok és politológusok nyilatkozataiban és elemzéseiben ne fordulhasson elő állat-hasonlat. Hogy senki emberfiát, tehát se egyes személyeket, se csoportokat ne nevezhessenek görénynek, tetűnek, féregnek, patkánynak, láncos kutyának, fenevadnak, dögkeselyűnek, alattomos rókának, kedveskedve még doromboló macskának se. Mert a nagy hagyományú állatmeseműfaj megcsúfolása, dilettáns előráncigálása nem csupán ízléspusztító, vélhetően jogilag sem tolerálható. A tiszteletteljes kérés azért is szólítja a hivatalba lépő köztársasági elnököt, mert az aláírók egyúttal segítséget kérnek a tapasztalt alkotmányjogásztól. Meggyőződésük – mondhatom, meggyőződésünk – szerint alkalmas kiindulópont lehet mindez a közbeszéd fegyelmezéséhez. A szöveg megemlíti, hogy az indiai Pancsatantra és a szintén ókori Aiszóposz-állatmesehősök nyomán kultúránk igen gazdag az antropomorf állat-példázatokban, s éppen La Fontaine, Lessing, Krilov, vagy a magyar Heltai Gáspár, Fáy András szellemi örökségének is tartozunk annyival, hogy ne engedjük torzítani, otrombán használni a képzeletünket formáló, erkölcsünket nevelő mesekincset.

Lapzártáig nem érkezett hír arról, hogy a címzettek miképp fogadták az indítványt – a Liget készítői persze továbbra is remélik a mielőbbi jogi szabályozást, és örülnek, hogy a szellem területén van hely találkozni a szellem embereinek.

kép | vecteezy.com