LEVÉLNEHEZÉKEK
2001 július
Az íróasztalon öklömnyi, fényes
üveggömb: karácsonyi ajándék
tavalyelőttről. Felületén csiszolt,
apró csillagok, szabálytalanul
szétszórva. A gömb átlátszó, így
ha fölemelem és belenézek, a
bolygók megsokszorozódnak,
íme, mondom merészen: kezemben
a világegyetem. Néhány hónapja
újabb üvegtárgyat kaptam attól,
aki korábban a kozmosszal lepett
meg: egy baglyot. Tartása komoly,
vonásain figyelem, kérlelhetetlen
szigor. Mindjárt az asztalra tettem,
arccal a kozmosz felé. Tekintetét
le nem veszi róla: a mindenséget
delejezi, a létezés kavargó sűrűjébe
mered kitartón, töprengve és sötéten.