Ács József

LENTI 4.

LENTI 4.

25 | EZ A MAGA KATONÁJA?

az ezredkonyha baptista kazánfűtője
fél év elteltével is
szerény maradt és alázatos
az étkezde túloldalán
a fekete kapu és drótháló mögött
láttam néha szenet talicskázni
nyugodt és egyszerű mozdulataival
ez a különös szelídség ámulatba ejtett
nem akadt hozzá fogható
a tápos ezredtávírász
saját bevallása szerint
buddhista volt
kopaszra nyírt fejjel
folyton mosolygott
és ingatta hozzá a fejét
mint az indiaiak
de ott bujkált a gúny
a szájszögletében
kiss tibi viszont
nem ismerte az iróniát
ráköszöntem beszélgettünk
bibliaolvasásra hívott
vacsora után
bekopogtam a vasajtón
lementem hozzá a
harminc fok melegbe
láttam a réseken a kokszot
pokolvörösen izzani odabent
ám kint békét és nyugalmat árasztott
a szépen felsepert beton
a kazánsor előtti padon böngésztük károli
műbőrbe kötött hártyapapírra
apró betűkkel nyomtatott szövegét
sidrákot misákot és abednegót
mert nem hajoltak meg és
nem imádták az óriás arany állóképet
nabukodonozor tüzes kemencébe vetette
a három férfi azonban
föl-alá sétált a lángok között
és nem égtek meg mert
velük volt negyedikként valaki
a király szavára sértetlenül jöttek elő
még a tűz szaga sem járta át őket
röviden imádkoztunk
búcsúzáskor fél veknit
nyomott a kezembe
kigomboltam a zubbonyomat
és belecsúsztattam
időközben teljesen besötétedett
töprengve indultam visszafelé
talpam alatt ropogott a szénpor
a gyér lámpafényben főtiszt közeledett
ijedten tisztelegtem
katona
megismertem az éles hangot
a laktanya egyik híresen szigorú
parancsnokáé volt
ez csehi őrnagy
az ezredtörzs főnöke
parancs feleltem
hozzám
sapka nélkül tiszteleg
hol kapott kiképzést maga?
miért nincs magán sapka?
kigombolt zubbonyban
hogy néz ki?
vegye ki amit dugdos
előhúztam a kenyeret
na jöjjön velem
melyik alegységhez tartozik
ki a maga parancsnoka
öt perc múlva már
az őrnagy irodájában álltam vigyázzban
magához rendelte a zászlóaljparancsnokot
nézze csak meg főhadnagy elvtárs mondta
nézze csak
ez a honvéd a maga katonája?
a főhadnagy végigmért
jelentem igen
no akkor gyönyörködjön benne
sapka nélkül cselleng összevissza
mint aki lakodalomból jön
kigombolt zubbonyban
a laktanya területén
alakiatlanul
fegyelmezetlenül
maga szerint rendjén van ez?
jelentem nincs
akkor?
csönd
akkor?
újabb csönd
akkor pedig tartson
nagyobb fegyelmet
a katonái közt
távozhatnak
a folyosón a főhadnagy kis híján felrobbant
hogy épp előttem alázták meg
remegett a szája széle
savószín szemében
ponttá szűkült a pupilla
maga szerencsétlen barom
mondta lefelé a lépcsőn és otthagyott
még megbüntetni is elfelejtett

26 | A HIVATALNOKI KAR

úgy gondoltam végig legalul leszek
akit rúgnak és már nincs kit rúgnia
leszek a vég ahol csattan az ostor
csak ostort ne kelljen forgatnom soha
szélben pörgő sodródó szemét
árok alján összegyűlt víz
zsigáék halála mindenkit felkavart
felbolydultak a táposok és teológusok
mind az írnokok
ők beláttak a színfalak mögé
beszélgetni kezdtünk
s mert véget ért az alapkiképzés
a visszaköltözés után
feltárult előttem az ismeretlen
és valószínűtlen másik világ
az alagsori kisz-klubban bungizó büfés
imre a helyéről kirobbanthatatlan stúdiós
jó lesz nekünk
hallgattuk a hangfalak közt
tdk kazettáról
az európa kiadót
idegen ködökbe utazgatunk
és ha ott jobb
hát ott maradunk
imre szerzett füvet
zolival az írnokunkkal
szívták vasárnap délután
magukra húzták a füstöt
mint közös télikabátot
jó lesz nekünk
jó lesz nekünk
csak előbb lágyan tönkremegyünk
hallgatták a fotel mélyéről
te se engem én se téged
minket már a bűn se véd meg
máskor nina hagen
poszt-punk zenéje szólt
ez a jereváni rádió adása
és benne a hírek
sustorogta rekedtes férfihangon a díva
német-angol-orosz keveréknyelven
vartyogva ígért küszöbön álló
harmadik világháborút
brezsnyev az újraegyesítést fontolgatja
sistergett refrénként
pikáns ötlet volt ilyesmit hallgatni
a varsói szerződés tagállamában
első lépcsős alakulatnál
a lambériával burkolt
kisz-klub magnóján
a dresszúra közepén
kóstolgattuk az édes nihilizmust
de nem füveztem velük
és nem ittam alkoholt sosem
máig mennél kegyetlenebbnek tűnik a világ
annál kevésbé vonz a bódulat

egyik este nagy nyüzsgés támadt
lestrapált tévé érkezett
a szolgálatvezető szerezte valahonnan
az állomány a folyosó végi
körletbe gyűlve nézte stokiról
mákosan szitáló fekete fehérben
az osztrák tévén sugárzott akciófilmet
nem kellett hozzá nyelvtudás
a körletajtó mögött lövések dördültek
autós üldözés tömegmészárlás zaja
én odakint örültem
az ajándék békességnek
az írnokok megnyugtattak
ha a parancsnok nincs már bent
nyugodtan el lehet tűnni
a századszintről
az ügyeletesnek
mondasz valamit
csak alkalmas ürügy kell
amibe nem tudnak belekötni
az előző időszak távoztával
átrendeződtek a beosztások
zolit megtették századírnoknak
s ő beajánlott maga mellé
bekerültem hát legalulra
egyfajta kishivatalnoki karba
a kiöregedett gumik
akik azelőtt lekezelően bántak velem
meg akarták őrizni fölényüket
de azt képzelték van befolyásom
odavetették hát a folyosón
zsinóron pörgetve kulcscsomójukat
hé ács intézzél mán valami szabipapírt
nem volt beleszólásom
mégis más perspektívából láttam
az emberi gyarlóságot
a szolgálati szabályzat ideálvilágát
és az élet kisszerű szempontjait
a kínálkozó stratégiákat
a ravasz lavírozást
az ügyeskedést
a törleszkedést
a méltóság megőrzésének útjait
a semmibe hullást
hirtelen tanúja lettem mindennek
láttam a forgolódást
ültem a hírek áramában

fortepan 73520 mujzer peter

Fortepan/ Mujzer Péter

27 | ÚGY TENNI MINTHA

zászlóaljunk tüzérparancsnoka
az írnokok szerint kevés szavú
művelt és értelmes ember
a laktanyakapu túloldalán
saját lakásán a nőtlen tiszti szállón
szolgálati fegyverével főbe lőtte magát
az egyik tápos komendáns
takarította fel az agyvelejét
azonnal kiadható szabadság fejében
a zászlóaljírnoktól hallottuk
hogy néhány hónap múlva
miniszteri szemlét kap a laktanya
zsigát és andrást a néphadsereg
saját halottjának tekintette
katonai tiszteletadás mellett
vehettek végső búcsút tőlük a családtagok
ám az ügy még nem ért véget
zsiga apja botrányt csinált a minisztériumban
s az olyan magas szintre ért
hogy döntés született
kivizsgálják a lenti állapotokat
nem hihetjük semmiképp mondom
hogy odafentről igazságot tesznek
jelentsen bármit az igazság
és fogjuk fel a tételét bármily jelképesen
ahogy a két fiút sem támaszthatják fel
a tüzérek parancsnokát sem
dehogy
a szemlék természetrajza más
igyekeznek majd a párhuzamos világokat
egymásba préselni
a papíron megtervezettet és az elevent
a rend és fegyelmezettség jegyében
síkba lapítani a világegyetemet
hasztalan
de legalább úgy tenni mintha
a szemle nem hoz változást
hisz erről szólt minden percünk
minden riadóbegyakorlás és sorakozó
úgy tenni
mintha a fejünk felett
gombnyomásra indított
megnyerhetetlen háború kimenetele
a katonai helytálláson múlna
mi a keménység és fegyelmezettség értéke
az egymásra meredő atomrakéták
roppant falloszai tövében
ahol egyetlen reményünk
az impotencia

28 | FIKCIÓK

a kiképzési terv kitöltött
és falra kifüggesztett
előregyártott nyomtatvány
a heti foglalkozások tematikájával
ám mivel a század építő feladatokat látott el
heti foglalkozások híján
kiképzési tervek sem készültek
üresen állt a tábla hónapszám
a folyosó falán
a közelgő minisztériumi szemle részleteit
a parancsnokok sem ismerhették
mire terjed majd ki az ellenőrzés
senki sem tudta
a minisztérium sem
ez a pánik pompás táptalaja
beköszöntött a nyár
fény derült jónéhány
nemhogy nem vezetett
de föl sem fektetett nyilvántartásra
elő kellett állítani hát papíron a múltat
kimutatni a szabályszerűt
a parancsnokok fejében
kóboráram módjára keringett éjjel
minden lehetséges mulasztás
a felgyülemlő munka pedig
a nehézkedés törvénye szerint
legalulra szivárgott
így végül én a segédírnok alhonvéd
állíthattam össze a század kiképzési tervét
a kezembe nyomott könyvből
fél évre visszamenőleg
gyorsan rájöttem ha a
lepedő nagyságú nyomtatványokat
a szokásos módon kézzel kell kitöltenem
az elvárt külalakkal
ne látszódjon hogy sebtében készült
sohasem végzek
a zászlóaljírnokiban viszont
láttam széles kocsijú írógépet
félbehajtva épp
bele tudtam fűzni a papírt
reggeltől késő estig írtam ott
a talált szövegekre épített
posztmodern montázselvű fikciót
biztos voltam benne
a profán breviáriumnak
nem lesz egyetlen olvasója sem
az asztalfióknak írok
mondhatni jól szórakoztam
miközben hamisítottam és hazudtam
de nyomasztott
részt veszek a látszatkeltésben
alkotója lettem a rendszernek
nem puszta elszenvedője
parancsra tettem
persze
én is azzal nyugtattam magam
ahogy az írnokok mindannyian
tét nélküli hazugságok ezek
lényegtelenek
gúnyos vigyorral tetőztük be
a teljes abszurditást
kárörömmel figyeltük
hogy látástól vakulásig dolgoztatnak bennünket
református teológus barátunk
egész nap terveket és táblázatokat rajzolt
hengerekből kitekert hatalmas dipákra
rotring vonalzóval drága csőtollkészlettel
babramunka és a legkisebb figyelmetlenség is
rögtön megbosszulja magát
nem irigyeltem
de nem hibázott
azért meg irigyeltem
minket is utolért a feladat
századszintű dokumentumok
vastag fekete keretben
mint a gyászjelentések
némelyik nejlonba kötve
mint füzeteim az alsó tagozatban
éjfélkor valamelyik elrontott borítót
kellett volna újrakezdeni
de bedobtam a törülközőt
már káprázott a szemem a neontól
mondtam zolinak ideje aludni
hagyjuk a fenébe mondtam
kár elpakolni mondtam
reggel úgyis innen folytatjuk
zoli ráállt
jól van
leoltottuk a villanyt bezártuk az irodát
és beájultunk az ágyba
reggel éktelen ordításra ébredtünk
írnok!
összekaptam magam
hunyorogva néztem
a folyosó végén ellenfényben
a zászlóaljparancsnok jellegzetes
huszártisztszerű alakját
gyakorlóban antantszíjjal
ahogy kihúzta magát
az iroda tárva
kinyittatta az alegység-ügyeletessel
savószínű szem meredt ránk
jelentsék mi ez az ocsmány kupleráj
szűrte szavait a bajsza alatt
jelentem nem végeztünk
szóval nem végeztek
ez maguk szerint indok rá
hogy szanaszét hagyjanak
páncélszekrényben
szigorúan elzárva tartandó dokumentumokat?
titokvédelmi rendszabályok megsértése
hét nap fogda
mindkettejüknek!
holnap reggel meg is kezdik
a letöltését
és azonnal tegyenek rendet
maguk szerencsétlenek!
sziszegte
érthetetlen
állapítottuk meg aztán
az írnokokkal a zászlóaljirodán
sohasem láttuk még ébresztőre bejönni
ekkor benyitott a zászlóalj törzsének főnöke
ő nyíltabb és barátságosabb ember volt
még becenevet is kiérdemelt
pásztor csacsiként emlegették
a háta mögött
míg a parancsnokot csak vezetéknevén
két kurta szótag
pálcacsattanása
pihenj folytasd tovább
most jövök a megbeszélésről
lábon lőjük magunkat mondtam
ha most küldjük fogdára az írnokokat
a legnagyobb dologidőben
a szemle előtti utolsó héten
majd ha megkezdődik
bevonulhat előbb az egyik aztán a másik
mert valakinek dolgozni kell
elviharzott
megnyugodtunk
hajnalig ugyanis
nem tudtunk volna mindent befejezni
miközben vonalakat húztam a dipára
azon tűnődtem
lám elismerték hogy függenek tőlünk
tehát nem tehetnek meg mindent velünk
ez nem revans és nem elégtétel
annál sokkal fontosabb
kis lépéssel közelebb kerültünk
a valóság elismeréséhez
és ez felszabadító
az igazság szabaddá tesz
minket a hazugság tart fogva
lám én is hozzátettem a magam sárgalacsinját
börtönünk tapasztott falához
a kiképzési tervekkel
és akad még munka bőven
hétfőn indul a szemle
vasárnap estig mindennel elkészülünk

fortepan 73523 mujzer peter

Fortepan/ Mujzer Péter

29 | A PÁRHUZAMOS VALÓSÁG KULCSAI

én kezdtem a fogdát
hétfő reggel a szabályzat szerint jelentkeztem
a kiszabott büntetést letölteni
hétvégén lázas munka folyt a laktanyában
fehér csíkokat húzni az alakulótér betonszegélyére
kékre pingálni minden létező fémtárgyat
olajfestékkel rá a rozsdára
elég ha messziről vadonatújnak hat
elég ha két hetet kibír
ha véget ért az őrült mázolás
mindent derékszögbe párhuzamba
reggelre csillogjon mindenki bakancsa
mint a salamon töke!
a bizottság érkezése bármikor várható
meghalljuk majd a kürtjelet
én leadtam a derékszíjamat
előírás szerint kifűztem a surranót is
derékszíjat fűzőt nem viselhet a fogvatartott
nehogy a zárkában felakassza magát
végigcsattogtam a
felmosástól nedves
öntöttbeton folyosón
jöttek a fogdaélet alaptrükkjei
napközben a priccset felhajtva
falhoz lakatolva kell tartani
a fogvatartott nem heverészhet
csak stokira ülhet
de minden cellában
kézről kézre adták a szöget
amivel a megpiszkált elzett lakaton
felpattinthattuk a zárat
a jól bevált gyakorlat felett
szemet hunyt minden fogdaőrség
ha netán az ügyeletes tiszt
ellenőrzést tartott
az őrszemélyzet vezényszavait
majd a rács zörgését hallva
minden zárkában
egyszerre csapták fel a priccseket
s ez hatalmas robajjal járt
de a tiszt ha körbesétált
mindent rendben fellakatolva talált
nyilván tudta miről van szó
nem most jött le a falvédőről
de a szögek motozáskor sem
kerültek elő
a párhuzamos valóság kulcsai
sosem számolták fel a
kettős világot
sosem rendeltek el
lakatcserét

30 | KELLEMESEN HŰVÖS

télen ezek a cellák
sejtettük egészen más
arcukat mutatják
nyáron azonban
harminc fok fölött
a fogdaépület hűvöse
mint megállapíthattuk
kellemes
kedden az ebéd utáni
mosogatásra készülve
az őrszoba ablakából
az alakulótérre láttunk
ott állt az ezred felsorakozva
alaki szemlét tartottak
teljes felszereléssel
lassan haladt
kipakolt málhazsákok
sokadik óra a tűző napon
a hűvös fogdaablakból
láttam mindenki szédeleg
švejkbe illő fordulat
csakhogy belőlem hiányzott švejk
mindent saját képére formáló
pofátlan talpraesettsége
én szégyelltem magam
hogy itt vagyok
nem az én érdemem
és nem az én bűnöm
rettegtem nehogy ezt is
valahogy megtorolják
és száraz torokkal hallgattam
hogy döng düböng a föld mélye
hogy dolgozik a gőzkalapács

fortepan 88739 urban tamas

Fortepan / Urbán Tamás

31 | A MOZGÓSÍTÁS

szombat délután
a piszkosfehér cellafalat néztük
fenn a kék ég kis kendődarabját
az ablakként szolgáló nyílás keretében
mikor mozgást hallottunk lábdobogást
odakint megcsörrent a rács
nyomban felpattantunk a priccsről
és fellakatoltuk
de csak az őrség közeledett a hírrel
az ügyeletes tiszt riadót rendelt el
a szemle keretében
ellenőrzik a harckészültséget
tudtuk minden riadónál
meghirdetnek korlátozásokat
nem kell például felállítani
a mozgósítást végző csoportokat
vagy nem kell a fogdáról kihozni
a büntetésüket töltő katonákat
ezúttal egyik korlátozást sem rendelték el
visszakaptuk a fűzőt
és a derékszíjat
irány a zászlóaljépület
a mozgósítást végző csoport
elmésen a büfésből a stúdiósból
és csupa írnokból állt
távollétem alatt
engem is oda osztottak be
a parancsnok századost
állítólag alkoholizmusa miatt
helyezték lentibe
gyenge beteg ember volt
megroppant belerokkant
mi nem hagyjuk el a laktanyát
mint a többiek
nem vonulunk ki a
valamelyik ligeterdő szélén kijelölt
riadókörletbe
hanem a negyedik szinten
a folyosó végén kialakított
raktárhelyiségben készülünk
a mozgósítottként érkezők fogadására
hogy lajstromozhassuk és felszerelhessük őket
az a korlátozó rendszabály viszont
miszerint ténylegesen
senkit sem kell mozgósítani
érvényben volt
tudtuk tehát hogy nem jön senki sem
ellenőrző elöljáró nem mutatkozott
ültünk a ruhák bakancsok büdös
vegyvédelmi öltözékek közt
előbb félhomályban
este gyertyafényben
tudtuk jól
a pokrócokkal elsötétített raktárban
villanyt gyújtani
s ezzel bombázóknak
célpontot szolgáltatni tilos
a kutya sem nézett felénk
vacsorára megettünk hidegen néhány
porlepte babfőzelék-konzervet
az úgynevezett m-zárolt készletből
tíz éve lejárt mind
ültünk és kókadoztunk
árnyékunk hajladozott a falon
táncolt lengedezett a
láng mozgásának ütemére
nyughatatlan szürke alakok
óriás figurák leskeltek át a vállunk felett
a püffedt arcú százados
éjfél közeledtével
meggyőzte magát hogy
a szemlebizottság nem kíváncsi ránk
engedélyezte hogy egyelőre
nyugovóra térjünk
elsétáltunk a folyosó elejére
és kinéztünk az ablakon
az ezred elhagyta a laktanyát
mindenütt sötét volt
és halálos csend
csak mi heten éltük túl
az atomháborút
már nincs kit mozgósítani
mert mindenki meghalt
lehullott a neutronbomba
úgy jártunk-keltünk
a néma és sötét épületben
mint véletlen túlélők
az óvóhelyen
talán mi sem leszünk
kivételek
talán megkaptuk mi is
a végzetes dózist
elindult bennünk észrevétlen
saját pályáján a roncsolás
az elgurított vasgolyó
a föld alatt nincsenek társak
talán csak zsiga és andrás
ők állnak falfehéren
az egyik ajtó mögött
többet tudnak nálunk de
nem szólnak
nem beszélnek
most ők az őrök és felügyelők
ezen a tájon
a százados is megroskadt
de rettegett az ellenőrzéstől
és nem mert lefeküdni
mi benyitottunk a szomszéd körletbe
és bezuhantunk az ágyba
úgy aludtunk
zubbonyban nadrágban és bakancsban
sapkánkat a derékszíjba tűrve mindannyian
mint a föld alatt

32 | FINÁLÉ

mire felébredtünk
már hétágra sütött a nap
a pokrócokkal elsötétített körletbe
itt-ott csíkokban betört a fény
bebotorkáltunk a raktárba
leültünk a faládákra
kanálgéppel felbontottunk néhány
m-zárolt gyíkhús-konzervet
hivatalosan vagdalthúst
de a hivatalosság nem volt sehol
ha megálltunk az evésben
csak madárcsicsergés hallatszott
előreballagtunk a folyosón
a lecsúszott százados
akinek már
alig volt több tekintélye
a sorállomány előtt
mint az őrmestereknek
ott állt és bámulta meredten
az árokkal szegett üres utakat
gyötrelmeinek színterét
nem jött ellenőrzés
megsajnáltam
és akkor
megborzongtak a fák
feltámadt a reggeli szél
az égen néhány
bárányfelhő úszott
eltűnt a gőzkalapács
eltűnt az irdatlan állat
senki és semmi nem
döngölte a földet
semmi dübörgés
nem hallatszott más
csak a lombkoronák zúgása
meg a madarak éneke
mellékessé vált hogy
estefelé visszaszivárognak
a titkos riadókörletből a
harcjárművek meg a teherautók
mint megszálló csapatok
a néma városba
mellékessé vált mert én már
a túloldalról néztem
szemléltem mindent

felső kép | Fortepan/ Erdei Katalin