Ács József

LENTI 3.

LENTI 3.

17 | TEMETŐBEN ÉJSZAKÁZNI

téli napnak az minősül
olvasom ha a hőmérséklet
egész nap nem megy nulla fok fölé
hideg napon az átlag mínusz öt alatt marad
ha mínusz tíz alá süllyed azt
zord napnak nevezik az éghajlattanban
abban az évben különösen zord volt a tél
márciusra melegedett csak
mínusz tíz fölé
a harckészültséget azonban
nagy hidegben is fenn kellett tartani
az ügyeletes tiszt jellemzően
éjszaka rendelt el riadót
elvben váratlanul
de a parancsnokok persze
tudtak róla mind és felkészültek
legmegbízhatóbb embereiket
állították szolgálatba
mindenki gyakorlóban aludt
az ablakokat a keretbe vert szegekre akasztott
pokrócokkal kellett elsötétíteni
légitámadás veszélye miatt
ezt is előre megcsináltuk
s ha felharsant a folyosóról a
hetedik század riadó
rohanvást a fegyverszobába
felvenni a géppisztolyokat
az ólomnehéz ládákat levinni
felrakni a köhögő öreg csepelekre
már ha a nagy hidegben
beindult a motor
és ki tudtak állni
riadót különböző fokozatokban
lehetett elrendelni
egyszer el kellett hagynunk a laktanyát is
erőltetett menetben ki a riadókörletbe
az erdőszéli tisztáson
dobkályhával fűtött ponyvasátorban
az öregek és gumik húzzák meg magukat
a kopaszokat őrségbe küldik
míg tart a tempós menet
termelte belső meleg
könnyen veszed
aztán fázni kezdesz
úgy érzed járkálnod kell a hóban
átázott surranódban
aztán leülsz a bokrok
csontváza mellé dőlt
vastag farönkre inkább
összehúzod magad
a sátorból fény dereng
odabent durrog
a környékről gyűjtött
nyirkos gallyakkal rakott tűz
serceg sok sötét káromkodás
a feltámadó szél
az arcodba hajtja a porhavat
mikádóban ülsz
ez a télen viselt kabát neve
japán császárok vagyunk mindannyian
alacsony sorban
ilyen lehet temetőben éjszakázni
fél kettőkor a váltás helyett
parancs érkezett
irány a laktanya
felcihelődtünk
egy óra volt a visszaút
vállunkon fegyverrel
a térdig érő hóban
a zászlóaljépület képzelt célszalagját átszakítva
a túlsúlyos századparancsnok jóformán
ajtóstul esett be az irodába
aznap nem is láttuk többet
beteget jelentett

18 | A PARANCSNOK HALLGATOTT

a második zászlóaljban
még folyt harcászati kiképzés
riadóval indultak hadgyakorlatra
tébolyult kapkodás vezetett
a végtelenségig nyúló várakozásokhoz
egy hét elég volt hogy megtanulják
a vakfegyelem sem fékezi a káoszt
táborfalván az este felállított biztonsági őrséget
másnap reggel hiába keresték
minden nyomot befújt a hó
a sofőr nem talált vissza
az őrök közül némelyek
gallyakból raktak tüzet
a mínusz húsz fokban
magukra húzták az utánuk hajított
kincstári takarót
és talpukat a lángok felé fordítva melengették
eleinte tettek a tűzre aztán elaludtak
bakancsuk talpa megolvadt
reggelre befújta őket a hó
akik nem találtak fákat bokrokat
vagy nem vitte az ágat a hadtápkés
vagy elázott a gyufájuk
rövid töprengés után
elindultak valamelyik
látóhatáron pislákoló fény felé
az egyik páros felcsöngette
az éjszakai portást a tejüzemben
a fülke díványán elalhattak
arra ébredtek hogy
szatyrok vonulnak el a szemük előtt
mint a lengyel filmekben
télikabátos asszonyok
az üvegezett ajtó túloldalán
a reggeli műszak
a teológus-tápos páros
másik fénypont felé vette az irányt
s a faluba érve
becsöngettek a plébániára
előtte persze a géppuskát és
a páncéltörő gránátvetőt
gondosan elrejtették
a szomszédos áteresz betoncsövében
a plébánostól vacsorát kaptak
és kialudták végre magukat
másnap tele nadrággal indultak visszafelé
de a havas pusztaságon
ők sem tudtak tájékozódni
végül találkoztak a teherautóval
s az felvette őket
a két csőd pontos fedésbe került
elmaradt a fejmosás
a parancsnok hallgatott

fortepan 67008 magyar rendor

Fortepan/ Magyar Rendőr

19 | KIISMERNI A SODRÁST

ezalatt én lentiben a századszinten
helyettes alegységügyeletesként
őriztem a bútort
a riadó-rendszabályok falitáblája alatt
a laminált farostlemezből készült
levelesládával felszerelt
ajtós-fiókos szekrényt
én voltam a váltás
az ügyeletes éjjel kettőkor keltett
vegyem át a szolgálatot
a folyosó végén
a négyes osztatú ablak mellett
dőlt a hideg
nem lehetett sokáig ülve maradni
fel-alá járkáltam tehát és
kedvenc zenéimet pörgettem magamban
időnként a tükörbe néztem
s hitetlenkedve bámultam a bajszos figurát
gyorsabb így a borotválkozás
és nem néznek táposnak
megtanultam
minden szerep fedezék
hétvégén ha tóth hadnagy lesz
a zászlóalj-napostiszt
inkább szólok az írnoknak és
őrségbe kérem magam
nem hányódom parafadugóként
a viszontagságok hullámain
és nem süllyedek süket kődarabként vízfenékre sem
hogy idegösszeomlással leszereljenek
kiismertem a köztes létet
kiismertem a vízalatti sodrást
alkudozom és lavírozok
én is alkalmazkodom
örömmel tölt el
hogy nem töri össze a csontjaimat
hogy úszom az árral s mégis
van némi mozgásterem
jártam fel-alá a csempés folyosón
hajnalban váltáskor szokás szerint
kinyitottam a kulcsra zárt levélrekeszt
és a paksamétát levittem
a parancsnoki épület mögé
az ezredpostára
csillagos éjszaka volt
mínusz harminc fok alatt
orromban a pára
kis jégcsapjai
reggel leadtam a szolgálatot
és hallottam hétvégén megint
tóth hadnagy lesz a napostiszt
az egész zászlóaljat
szerette volna gatyába rázni
tudtam már reggel sorakozót tart
addig ismétli a létszámellenőrzést
amíg mindenki elő nem kerül
számon kéri a napirendet
benyit a körletekbe
benéz a szekrényekbe
végül úgyis a kopaszokon csattan az ostor
tehát irány a kettes őrség
szombaton felvesszük
vasárnap leadjuk
irány a lőszerraktár
lerakat a laktanya legszélén
hátránya hogy a
betonoszlopra emelt őrtornyok üvege
réges-rég kitört
nem tartják a meleget
kitalpaltunk az agyagos úton
minket kopaszokat
beosztottak éjszakára
nem tudtam egy váltás kimarad
mert a gumiknak nem akarózik
felkelni és kimenni a fagyba
az igazak álmát alusszák
a fűtött őrszobán
a toronyból jól hallottam
hogy döndül a gőzkalapács
egyenletes ütemben
minden irányból jön a döngés
dübögés a föld alól
elmélyült zsolozsma
bálna szívverése
normál üzemmenet
elképzelhetetlennek tűnt
hogy a lőszerraktárt
bárhonnan támadás érje
néztem a táj
ezüstben fürdő bokrait
de a csikorgó hidegben
nem bírtam sokáig ülve
összekucorodtam
az őrtorony padlóján
akár a pajor ha földjéből kifordítják
dideregtem mégis elaludtam
féreg a kozmosz szénporában
reggel volt mikor felriadtam
a bálnaszívverés hátterében
csörömpölve érkezett a váltás
laczovics őrvezető jött mosolyogva
tudta hogy kint hagytak minket
de kopaszoknak nem tartozik számadással
magyarázkodni a gyengeség jele
gyengének látszani súlyos hiba
ő nem követte el
dermedten tántorogtam
le a vaslépcsőn
azon a télen bármennyit fáztunk
senki nem betegedett meg
az őrszobán felmelegedtem
aztán leadtuk a szolgálatot
a századszinten kitáraztunk
és elszámoltunk az éles lőszerrel
elégedettek lehettünk
elkerültük tóth hadnagyot

20 | LESZERELÉS

februárban robbantak
az utolsó centidarabok
az unatkozó öreg harcsák
elkészültek a cérnaképpel
megíratták a hadastyánnak szóló
gót betűs obsitot az örökölt
körülményeskedő szöveggel
az írnokoktól beszerzett
kiábrándítóan fehér
műszaki rajzlap szélét
antikolták azaz
öngyújtóval végigpörkölték
megrajzoltatták lepedőre
a kötelezőnek érzett
leszerelő zászlót
vonattal és meztelen nővel
ha valami hiányzott
a leadandó felszerelésükből
a szolgálatvezetőnél jegyzőkönyvezték
és meg kellett fizetni
ám ezen nem estek kétségbe
a lelassult mozgású
vén iszapszemű tengeri ráják
megkaparintották a kopaszokét
s némi gúnnyal megjegyezték
még bőven lesz időtök
mindent beszerezni
én elmegyek te itt maradsz
csíkos hátú kismalac
nekünk csak múltunk van
nektek csak jövőtök
dolgoztak a rekeszizmok
szilveszteri hangulattól
zengett a folyosó
ahogy az öregek felsorakoztak
hogy immár civil ruhában
levonuljanak a szintről
a részegen ordítozó leszerelőt
leparancsolták a teherautóról
két hét fogdát kapott
a többieknek irány a
vasútállomás
megcsappant a létszám
ilyenkor a gumik
hirtelen megöregednek
a kopaszok viszont
kopaszok maradnak
míg fel nem töltik a századot újoncokkal
levonult hát az ár
s mi ott rekedtünk
hiányos felszerelésünkkel
korhadó uszadékfák
a száradó iszapréteggel borított
partszakaszon

fortepan 66933 magyar rendor

Fortepan/ Magyar Rendőr

21 | TŰZRE VÍZRE VIGYÁZZATOK

elindult a hurcolkodás
két hét volt a bevonulásig
újoncok költöztek a helyünkre
egy hónap alapkiképzésre
minket a laktanya átellenes sarkán
a második zászlóalj épületébe
zsúfoltak össze
két század egy szinten
dugig telt körletek
az újdonsült öregek is
szerették a meleget
de a hőmérséklet odakint
hetekig mínusz tíz alatt maradt
a valahonnan beszerzett
szabályozhatatlan olajkályhában
huhogva égett
a harckocsikból a telephelyen
gumicsővel titokban leszívott gázolaj
éjszaka harminc fok volt
trópusi meleg
táncoló árnyakkal és
fullasztó kigőzölgésekkel
telt meg a körlet
a kicsapódott pára keskeny
patakokban csorgott le az ablak üvegén
míg a folyosó elején a mosdóban
a megrepedt strangból szivárgó víz
karvastagságú hurkákban
odafagyott a falra
nem nyúltak hozzá
a jég legalább összefogja
kérget von rá
mint sebre az alvadt vér

22 | MAGUNKRÓL MAGUNKNAK

megkezdődött az alapkiképzés
nem irigyeltük a hóban
csikorgó fagyban bevonulókat
nekünk szeptemberben
még tartott a nyár
egyelőre kopaszként bántak velünk
mégis úgy éreztük
már nem mi vagyunk legalul
a bőrünkön tapasztaltuk
megértettük a hármas rétegződést
az eltérő perspektívákat
a másik században
szép számmal akadtak táposok
nem voltam többé egymagam
közösen mostuk a folyosót
de a lépcsőház felőli végen
épp a fordulóban a kövön
minden húzás nyomán
jeges filmréteg keletkezett
az ügyeletes tiszt
váratlan látogatása után
betiltották a felmosást
ezt is megértük sóhajtottuk
óvatos barátkozásba kezdtem
mert ha a táposok diskurálnak
rögtön találnak nekik tennivalót
a zsiga nevű nyurga tanárszakos srác
gyökössy endre könyvét mesélte
magunkról magunknak
ha befejeztem kölcsönadom
de nem fejezte be és nem adta kölcsön
három nap múlva egész éjszaka hullott a hó
a holdtalan fakó derengésben
sokáig nem jött álom a szememre
talán a hőség miatt
a sarokban dörömbölve égett a gázolaj
az ágyakon letúrt takaróval
szétdobott karokkal
atlétában vagy kincstári pizsamában
horkoltak a hajdúsági szabolcsi legények
aztán magába szívott az örvény
és kisvártatva partra dobott
hetedik-nyolcadik század ébresztő föl
erre a frissen megöregedettek
a másik oldalukra fordultak
a viszonylagos nyugalom percei
a folyosóra kicsoszogva
belebotlottam az írnokba
basszák meg mondta
mi van
felborult a teherautó
tudtuk az újoncok éleslövészetéhez
a nyolcadik század adja a
a biztonsági őrséget
hajnalban indultak a lőtérre
főleg kopaszok táposok
és ahol töltésen fut az út
kisodródtak a kanyarban
legurultak a lejtőn
a teherautó a tengelye körül
mint a mosógép dobja forgott
a plató végén ülő két embert
összevissza verték a rájuk zuhanó
ólomnehéz híradósládák
azonnal meghaltak
zsiga és andrás
micsoda
hallgattunk
a többiek úgy néz ki
zúzódásokkal megúszták
gyengélkedőre kerültek
megfigyelésre
szorongattuk ezt a szót
megfigyelésre
mint marokba gyűrt
taknyos papírzsebkendőt
megfigyelésre
a törtcsempés falat bámultuk
a hányásmintás kőpadlót
fent az üvegtégla-sort a neont
lent a kék szegélyt
csak ne kelljen egymásra nézni
minden más lesz mostantól
mondtam
és semmi sem
hallottam valahol a távolban
az irdatlan állat döngöli a földet
hetedik-nyolcadik század sorakozó

fortepan 135941 varga janos

Fortepan/ Varga János

23 | FEKETE-FEHÉRBEN

néhányan táposok
fölballagtunk a gyengélkedőre
meglátogattuk az életben maradtakat
ültek az ágyukon
maguk alá húzott lábakkal
és néztek a levegőbe
kérdéseinkre kurtán válaszolgattak
hamar kifordultunk az ajtón
lebaktattunk a lépcsőn
visszafelé lábunk alatt
mocskos hó csikorgott
a századszinten közben összeállt a kép
nem maradt sofőr
hogy az őrséget a lőtérre kivigye
végül beosztották
a vezénylésből visszaérkezőt
a gaz 66-ost tegnap estére várták
de a jeges havas utakon
rossz látási viszonyok között
oly lassan haladhatott csak
hogy hajnali négy volt már
mire holtfáradtan
begördült a laktanyába
muszáj pihennie mondta
a zászlóaljparancsnok tajtékzott
nem érdekel
a feladat adott
feltankolva kiáll
és kiviszi az őrséget
a felállítási helyére
végeztem
az ügyeletes szerint a sofőr
falfehéren botorkált
a századszinten
mindent felrakodtak a teherautóra
az őrség is felkapaszkodott
és nekivágtak a hajnali sötétben
a sofőr elbóbiskolt
és jött a kanyar
hónapok múltán láttam meg
borús és hideg tavaszi nap volt
a gépjármű-telephely bejáratánál
a szögacélokból hegesztett hirdetőtábla
kulcsra zárható üvegajtaja mögött
a közlekedésbiztonság jegyében
s az elrettentés nyilvánvaló szándékával
kirajzszögezett fekete-fehér fényképeket
baleseti helyszínelők készíthették
zsiga és andrás
vastag mikádóban
zúzódásoktól felpuffadt arccal
lehunyt szemmel
hevert a hóban
mint akinek komoly dolga van
hallgat valamit és oda is figyel
teljes összpontosítással
a kifürkészhetetlent
füleli csak egyre
mi van odalent
mi van odaát
fiúk

24 | HOGYAN

hogyan éltünk ökölbe szorult kézzel
hogyan keltünk fel és borotválkoztunk
hogyan vonultunk le alakzatban reggelizni
hogyan sorakoztunk az étkezde előtt
kiigazodva feltakarva
előre nézve a kocsonya üvegén keresztül
hogy a sapkát vezényszó
alakias végrehajtása után
fejfedőnket övünkbe gyűrve
fejet hajtva lóduljunk előre
s a benti sorral eljussunk
a lambériázott falhoz
a széles kiadópult elé
hogyan ettük a hosszú asztalok mellett
fémtálcákról mustárral
háromhatvanas kenyérrel a debrecenit
vagy hagytuk meg
a sorállomány többségével együtt
az emberszaláminak nevezett felvágottat
hogyan szürcsöltünk hozzá
műanyag bögréből
gőzölgő tűzforró céteát
míg fel nem harsant a
hetedik század
egészségére fel kivonul
másként zajlott minden ugyanúgy

fenti kép | Fortepan/ Mujzer Péter