Ács József

LENTI 2.

LENTI 2.

9 | SENKI SEHOVA

eskü után szétszórtak minket
a végleges helyünkre
megtudtuk az első zászlóalj a legkeményebb
a második se éppen szanatórium
a harmadik a maradék
azok inkább építenek
én oda hullottam a szétnyíló ökölből
egyedüli táposként a munkásszázadba
írnoknak többnyire teológusokat tettek meg
mert ők letöltötték mindhárom időszakot
körletünk egyetlen
bibliaolvasást ajánlgató
szerény és halkszavú baptistáját
egy hét után fűtőnek vezényelték
az ezredkonyhára
maradtam végképp kakukktojás
a villanyszerelők hegesztők kőművesek között
rögtön kiderült
az alapkiképzésen belénk vert szigorú napirend
a reggeli tornától a takarodóig
párhuzamos valóság csupán
az élet nem hasonlít
a tűfilccel rajzolt szekrényrendhez
ütköző érdekek vezérlik
szeszélyek felgyűlt indulatok
szabadságot hiába kérnek
senki sehova
a rövidebb három nap
mire szabolcsba hazaérnek
már jöhetnek vissza
a hosszabbat meg nemigen adják
a megíratott papír se biztos
beeshet könnyen a páncél mögé
reggeli tornára még a kopaszok se járnak
ők inkább a folyosót mossák
az öregek sokszor
nem mennek ebédelni
felhozatják csajkában a kaját
este a gumik ultrát szórnak szét papírzacskóból
vagy samponpárnácskákat taposnak el
beultráznak beegereznek
vízzel telt vödröket hozatnak a kopasszal
aztán felrúgják
a kiömlött vizet kell feltakarítani
motoros fóka – felmosófára tekert rongy –
használata szigorúan tilos
a benzinfüst csípné az öregek szemét
ez a BSZ betűszóval jelölt boldog szabadidő
a mosószeres víz felhabzik
különösen nehéz guggolva
két egymás mellé tolt
emeletes ágy alá középre benyúlni
letérdelni a vízbe nem tanácsos
fejlettebb változat ha behozatják a
zuhanyzóból a hajdú mosógépet
azzal veretik fel a habot előre
és úgy döntik szét a körletben
gyakori beszédtéma
kit hogyan kanalaztak meg
ágyra fektették lefogták
majd az ingét trikóját félrehúzva
a hadtápkészletből kiemelt kanállal
vörösre csapdosták a meztelen hasát
akadt a században néhány félkegyelmű
az ormótlanul mozgó kövérkés kormány
vagy a zsokétermetű perge
minden kopasz hálás lehetett nekik
hogy magukra vonják az öregek figyelmét
na milyen volt a műtét kormány?
kérdezgették sorakozó közben köréje gyűlve
jó volt! mondta csempe száját félrehúzva
jó? ááá nagyon jó! licitált vigyorogva
röhögött de a szemében ott ült a félelem
jó volt? akkor kapsz ma este is
kormány arcáról leolvadt a mosoly
nem köszönöm szabadkozott
egyelőre elég volt mondta
már csak magának
közvetlenül a bakancsa elé
hullajtva a szavakat
a folyosó kövére
egyelőre elég
hetedik század levonul
irány az étkezde
a kanalazás fájdalmas
csíp de nem marad nyoma
másnap nem lehet bizonyítani
álomszerű szétfoszló látomás
nincs hová fordulni vele
megtörtént és mégsem történt meg
magadban kell elintézned
másodjára már ezt is tudod
hatása így kiteljesedik
műtét közben
a kanalazás az egyedüli valóság
világgá fúvódott buborék
várod hogy elpattanjon
várod hogy leszerelj

10 | EZERNAPÚ JÓSKA

ahol sok tápos volt
mint mondjuk feljebb
a nyolcadik században
ott gyakrabban váltak
gúnyolódások céltábláivá
igaz a teher meg is oszlott
kialakultak a bajtársiasság zárványai
a kötelező önzés rendszerében
nekem nem volt kivel összetartanom
esőben szélben hidegben
tétlenül várakozva
anyagra teherautóra
egy-egy ügyetlenebb mozdulat kapcsán
néha felfigyeltek rám
és elhegedülték a nótámat
mely a többi táposétól
nem sokban különbözött
mert hisz semmit sem tudtak rólam
örök refrének vázolták nekem
ezernapú jóska mitikus alakját
visszajössz még kétezerbe
köztudott volt
a táposok egyetem után
hallgató tiszthelyettesként töltik le
a maradék időszakot
váll-lapjuk sárga csíkja miatt
rigóknak nevezték őket
lentibe is került belőlük
többnyire kedvetlenül ténferegtek
komoly feladat nélkül
és várták hogy leszerelhessenek
a sorállomány hétköznapjai
mindinkább a centi körül forogtak
a kis nyélre szorosan feltekert majd
műgonddal gázolajba áztatott
szabócenti rugalmassá vált
függélyes mozgatással
be lehetett rázni a kopaszoknak
sorakozó alatt mint ostorral
odacserdíteni a fülükre
esti szertartásként kisollóval
levágni róla az utolsó számot
elégetni elszórni eltemetni
a táposok nem végleg szerelnek
magyarázta nagy hévvel
a bikaerős hertelendi
közvetlen közelről az arcomba lehelve
táposnak nem lehet centije

fortepan 175881 chuckyeager tumblr

Fortepan/ Chuckyeager Tumblr

11 | ÓVÓHELYEN

lenti gödörszerű képződmény volt
kikerülni onnét csak egyetlen
varázsigével lehetett
vezénylés
mezőgazdasági munkára vittek
egy szakasznyi embert a kiskőrösi laktanyába
délután indult a ponyvával lefedett teherautó
épp felfértünk rá a málhazsákjainkkal
az őszi tájból semmit se láttunk
döngött alattunk az út
fogalmunk sem volt merre járunk
de a sofőrnek és a kocsiparancsnoknak sem
eltévedtek és közben besötétedett
így még kevésbé tudtak tájékozódni
kis mellékutakon rázkódtunk órákon át
sötétben ültünk összezárt térddel
a padokon egymásnak szorítva
valaki mondta már elmúlt éjfél
hirtelen háborús idők szagát éreztem
torokszorító vészterhes hónapok súlyát
az óvóhely mélyén hallani hogy a házak
kint veszett robajjal összedőlnek
hallani hogy szétporlik minden
s jó ha testünk megmarad
egyetlen vagyonunk immár
végül a kocsi nyekkenve megállt
szálljanak le szólt nagy őrmester
ütött-kopott világvégi benzinkút
árválkodott a sárga lámpafényben
lakatra zárva s mi zsibbadt lábunk
tuskóin inogva
az útszéli árokba pisáltunk
most már azt se tudtuk hol vagyunk
a kis termetű tiszthelyettes
híresen szűkszavú ember volt
testéhez képest óriás feje
sápadtan lebegett felettünk
arcán himlőhelyek fakó holdkráterei
összeszorított szájjal állt
járműre
mondta s antantszíját rántva visszaszállt
alsóbbrendű utakon zötyögtünk tovább
a véletlen szeszélyének köszönhetően
pirkadatra kiskőrösre értünk
reggel befutott a téesz roburja
a laktanyából a közeli borkombinátba jártunk
táposként a mázsaházba kerültem
mert ott számolni kell
gumicsizmában felmásztam a
bejövő teherautók platójára
a kallantyúval felszerelt
kályhacső-forma fémhengert
mélyen a rakományba döfve
mintát vettem a szőlőből kipréseltem
megmértem és bediktáltam a cukorfokát
végig civilek között
az ablaknál a könyvet vezető
katonaférjét hazaváró fiatalasszony
reggelenként friss zsömlét
kakaót parizert hozott
kishíján elhittem
hogy az élet hrabal-novella
kiskőrösön nem tűrték az ordítozást
nem mi mostuk a folyosót
sokan voltunk kopaszok tehát
könnyen végeztünk mindennel
hamar letelt a két hét
kiállt a teherautó s mindannyian
visszaindultunk az éjszakában
kétoldalt sötéten suhant a kunság
alattunk nyálkás úton surrogó gumik
nagy őrmester megint csak eltévedt
végigkanyarogtunk tolnán somogyon
mellékutak fekete csövein törtünk előre
fél napot rázkódtunk kuporogva
a bálna béltraktusában
a gőzkalapács zajában
hogy a tejfehér reggel félhomályában
csattanva záruljon mögöttünk a laktanyakapu
s mi összetörve és kialvatlanságtól szédelegve
visszapottyanjunk a megszokhatatlan
de ismerős gödörbe

12 | SZEREZZ SZENET

egyre korábban sötétedett
a belszolgálat ha elunta
az ügyeletes bútorát támasztani
a folyosót mosatta a kopaszokkal
vagy ócska fókákkal a vizesblokkot
ha netán az öregektől kért valamit
a fejéhez vágták hogy aggódógép
el vagy te tévedve
öreg rozmár nem szaroz már
a gumiknak joguk volt felrúgni a
kopaszok stokiját ha nem tetszett nekik
gyufásdobozzal méregették elég lapos-e
a műanyag ülőkére hajtogatott gyakorlóruha
gyufaszállal piszkáltatták a bakancs recéiből
a beleszáradt agyagot ha rászálltak valakire
s ha ráuntak az apránként elkortyolt
kantinban vásárolt arcszeszre
kizavartak valakit hogy
átszökve a kerítésen
lopott gyakorlóruhákért cserébe
a közeli faluból pálinkát hozzon
miskafai rettenetest
egyszer megbukott valaki visszafelé
az ügyeletes tiszt karjába szaladt
bujdosó éjjel fél tizenkettőkor
tartott ezredsorakozót
ott ismertette a rendkívüli eseményt
késő ősz volt fűtési idény
fát kellett szerezni
de senki nem tudta honnan
hosszas kérdezősködéssel
mendemondák alapján találtam meg
a telephely mögött a kidöntött farönköket
épp a tüzérosztály két táposa
húzta-vonta fűrészét az egyiken
mások a karbantartáshoz felállított
faállványzat deszkáit lopták
nem lehetett válogatni
hidegebbre fordult az idő
a körlet hangadó öregjének
a vaskályha mellett volt az ágya
tihanics tizedes szerette a meleget
ám reggelre leégett a fa kihűlt a körlet
ács
mondta következő este
sehogy nincs ez jól
hogy üldögélsz itt
az öregek meg csak fagyoskodjanak
felnéztem
szerezz szenet mondta
hol lehet szenet találni
kérdeztem ostobán
nehogy már megmagyarázd
mondtam szerezzél szenet
törtem a fejem hiába
ács
nem hallom
ez vészjóslóan hangzott
parancs értettem mondtam
lenyomtam a körletajtó kilincsét
kérdezősködtem
persze senki nem tudott
semmiféle szénraktárról
egyvalaki emlékezett csak
régen tartottak szenet
a telephely mögött
az egyik épület udvarán
hát jó
megindultam a vödrömmel kifelé
a kettes őrséghez vezető úton
a koromsötétben
aztán düledező téglaépületek közt
elgazosodott udvarokon bukdácsoltam
szemétkupacok vasak betondarabok között
végül is mi ez az egész
nem kérdeztem hogy kerültem én ide
mert azt pontosan tudtam
de hogy hová
az érdekelt volna
van-e nyelv mindezt elmondani
és vajon kinek
végtelennek tűnő
hasztalan keresgélés után
valamelyik sarokban
a holdfényben fagyott szénport tapogattam
majd puszta kézzel vertem kapartam vájtam
a vödörbe ejthető egy-két szénrögért
közben az önsajnálat olvadékonyabb rétegeiben is
egyre mélyebbre túrtam
hiába meg kellett állapítanom
a világegyetem közönyös
a miskafai határban
a dombok mögött
valami irdatlan állat döngöli a földet
vagy a gőzkalapács ökle
s én a csontvelőmig tápos vagyok
tartás nélkül
híján minden élelmességnek
így hát kijár a megvetés nekem
ebben a közegben élelmesség
és életképesség egyet jelent
mert semmi nem úgy van
ahogy mondják
rettegve vittem a vödröt
fel a lépcsőn
az első két szint a harckocsizóké
végigkacsázva a folyosón
benyitottam a körletbe
tihanics már pizsamában
odakoppantottam a jéghideg fémvödröt
alján szénporban apró szénrögök
darabka kozmosz
ott álltam mocskosan elgyötörten
fájó ujjbegyekkel
undorral végigmért legyintett
kintről a belszolgálat hangja harsant
hetedik század takarodó

fortepan 88947 urban tamas

Fortepan/ Urbán Tamás

13 | EZZEL KELL BEÉRNEM

tihanicsot előléptették szakaszvezetővé
de a rám testált feladat nem változott
szenet szerezni
mindenki melegre vágyott
felötlött hogy egykori körlettársunk most
az étkezde és a konyha kazánját fűti
megkerestem és beengedett
ezt még be kell fejeznem mondta
kokszot talicskázott épp s én
előadtam a történetemet
ad ő szenet mondta szelíden
csakhogy ez kazánba való
a samottal bélelt vaskályhát tönkreteszi
ha én ezzel hozakodnék odafent elő
gondoltam micsoda botrány törne ki
nézd a tápos megmagyarázza
hát kiidegel óbégatná kupecz őrvezető
kidagadó erekkel gumi öntudattal
hangulatkeltő baljós taglejtésekkel
jelezve ez sem tartozik a
megbeszélhető dolgok körébe
meg tud ő más hangot is ütni
akár józanság akár gyávaság vezérel
látom az egészet magam előtt
és fölösleges volna lejátszani
nincs más
emeltem a vödröt kiss honvéd felé
ezzel kell beérnem

14 | A SEMMI ÜGYELETESE

az étkezdéből felhozatott karéj kenyereket
tihanics szerette a kályha tetején megpirítani
zsírral átitatva sózva pompás vacsora
só volt sertészsírt tudtam a kantinban venni
csakhogy tihanics fokhagymát akart
ha leültem nyomban megkérdezte
ács van-e már fokhagyma
nincs mondtam kényszeredetten
akkor nem értem mit üldögélsz itt
ekkora nyugalomban
ismertem már ezt a hegyes hangot
kimentem a folyosóra
az alegység-ügyeletessel beszélgettem
nem próbáltam lent a konyhán
a hadtápnak könyörögni
a lépcsőházba húzódtam
ha kijönnek ne lássanak meg
fogságba estem
úgy éreztem
ami körbevesz
fennáll de
nem valóságos
jóval takarodó után óvakodtam csak vissza
a jól fűtött körletbe
egyenletes szuszogás hortyogás fogadott
ültem az üresen álló
alsó ágyon
sötétben felöltözve
mint aki szolgálatot teljesít
a semmi ügyeletese

fortepan 73545 mujzer peter

Fortepan/ Mujzer Péter

15 | NYÁJÁT ŐRZŐ PÁSZTOR

lassuló ütemben nyeldekelt
bennünket az idő
a hirtelen beállt télben
megakadhattunk a torkán
szerencsére december második felében
kaposvárra vezényeltek
egy szakasznyi embert
hogy a hadbíróság fogdáját őrizzék
két váltásban
mert a rendészeti zászlóalj
karácsony és újév között
sok katonát hazaengedett
a vezényeltek biztosan tudhatták
az ünnepekre nem jutnak haza
esély erre amúgy sem volt
ötnapos szabadságot legfeljebb
a tiszteknek fusizók kaptak
ha a telephely-építésről elemelt
majd méretre vágott betonvasakból
ügyes virágtartót hegesztettek
a feleség annyit könyörgött érte
feketére festve falra szerelve
felmásztunk a teherautóra
1984 rekordhideget hozott
az acélplatón átfagyott a lábunk
míg alsóbbrendű utakon kanyarogva
kaposvárra értünk
ám a laktanyában központi fűtés várt
meleget ontó radiátorok
és viszonylagos béke
a sorakozón azt vitattuk
hány fok alatt engedélyezik
hogy lehajtsuk a téli sapka fülvédőjét
mert a mínusz tíz már csíp
de a hadbíróság nincs messze
teherautón öt perc csupán
a szakasz élelmesebb fele a tiszteknél
a miénk a sorállománynál
az öregebbek az étkezőben
a kopaszok a celláknál
teljesítettek szolgálatot
az állandó lámpafényben
éjjel mi fűtöttünk a szűk folyosóról
időnként rakni kellett a tűzre
némi tojásbrikettet a szenesvödörből
így legalább nem aludtam el
órák hosszat hallgattam
a zárkákból előkanyargó
horkolást fújást szuszogást
mint nyáját őrző pásztor
vagy szolgaszemélyzet
megtudtuk kik ülnek előzetesben
dorogi a sok börtönt megjárt
nagymenő vitte a prímet
látszott neki aztán
nem parancsolunk
kel fekszik ahogy kedve tartja
ő mozgatott irányított mindenkit
levéve rólunk a terheket
mi csak álldogáltunk
mint tíz év múlva
a békefenntartók szarajevóban
de kék sisak híján
a sötét folyosó végén
hosszú fémvályú szolgált
mosakodásra és mosogatásra
feltűnt mindig ugyanaz a
sovány sápatag figura
hajol a tányérok fölé
karikás szemmel
nem néz sehova
minimális kézmozgással
sorra elöblít mindent
úgy csináld mintha élnél tarpataki barátom
kiáltotta dorogi öblös hangon
színpadon ágált
a királycsávót alakította folyamatosan
nekünk és fogolytársainak
és sohasem esett ki a szerepéből
tarpataki honvéd
kétségbeesve igyekezett hogy
ne vonja magára dorogi figyelmét
ám zárkatársak lévén ez
nehézségekbe ütközött
ebéd után már ment magától
falfehéren tette a dolgát
igyekezett átlátszóvá válni
nem lehetett szavát se hallani
dorogi így is mindig megtalálta
gyönge balfasznak mutatta
ellenpontozván saját karakterét
tarpatakit rutintalanként
az mhsz-nél szerzett jogosítvánnyal
sofőrnek osztották be nagykanizsán
s most baleset miatt áll
a hadbíróság elé
dorogi kedvenc témája
önmaga volt
a legnagyobb hangon
a csillagban töltött időről mesélt
nem akar minket megsérteni
de azért az komolyabb hely volt
élénk színekkel ecsetelte
végül abból is mennyire jól jött ki
már ott bent szuperül megszervezte
amit aztán odakint végrehajtott
dorogi elemében volt
zengett a fogda
ritka volt a csendes pillanat
vacsora után mosogatás közben
tarpataki nekem elmesélte hogy került ide
feszített ütemet diktált a parancsnok
s ő súlyos alváshiánnyal
egyfolytában tizenkét órát vezetett
már káprázott a szeme a sötétben
halálos közúti balesetet okozott
ezért került előzetesbe
képtelen tudomásul venni
hogy emberek haltak meg miatta
ő bár holtfáradt suttogta
azóta se tud rendesen aludni
mert ha a szemét lehunyja
rögtön elvakítják a reflektorok
mindenki azt kérdi persze
hogy mi lesz az ítélet
öblítette el az utolsó tányért
de nem lehet tudni
a fémvályú fenekén felgyűlt habot
csigalassan nyelte a lefolyó
dorogi bajszos feje tűnt fel
a zárka ajtajában
takarodóra felkészülni volt
rá lehet zizzenni a söprűre
tarpataki barátom

16 | BÚÉK

a vezényelt őrszemélyzet nyugalmát
egyetlen kérdés kavarta fel
míg a fogvatartottak nézhették
az étkezde falikonzolra szerelt tévéjén
a szilveszteri műsort
a másik váltás
az őrszobán tartózkodók
nem mehettek át
ott csak a rádiókabaré szórta avas poénjait
ha máskor nem
most szíve mélyéig átélte mindenki
hogy megfosztották valami jótól
ami fekete-fehéren is
színesebb és elevenebb mint az élet
s ez mélyen
nagyon mélyen igazságtalan
ez volt az első
televízió mellett felnőtt generáció
s a szakasz többsége úgy értékelte
mi kaptuk a legsúlyosabb büntetést
elérkezett az idő
hogy végre kiálljunk magunkért
ám a parancsnok hajthatatlan maradt
a szabályzat földbevert karói között
a szokásos megoldás született
az öregek odaát tévéznek
gumik és kopaszok maradnak az őrszobán
szilveszter este a priccsen ülve elképzeltem
ahogy tévébemondók és műsorvezetők
széles mosollyal koccintanak a fogda falán
és úgynevezett villámtréfákat mondanak
a párhuzamos valóságban ugyanis
nincsenek viccek
a képernyőn előkerülnek a pezsgők
búék 1985
nem nagy durranás
legyintett a szomszéd priccsen
fapofával őrtársam a
szabolcsi kopasz

felső kép | Fortepan / Chuckyeager Tumblr