Ács József

LENTI 1.

LENTI 1.

1 | ECSETVONÁSOK

a folyosó szegélyét csapkodó lucskos rongy
csattanásait hallom
égnek emelt feneket látok hátrálni
tompa világosság figyel az ablak négyszögén
ellenfényben terpeszállásban tolat felém a gyakorlóruha
lakója kihúzza magát csuklójával homlokát törli
kicsavarja a rongyot
mintha kisállat nyakát tekerné ki
megemeli a vödröt hátrébb teszi
nem bízik benne hogy a mozdulat hatásos volt
hogy a nyakcsigolyát sikerült elroppantani
földre ejti hát a tetemet
széles mozdulatokkal a két falhoz csapdossa
mázol
araszol tovább
kirobban a szomszédos körletajtó valaki elbődül
táposok sorakozóóó!

2 | AZ ÜRES PAPÍR

a nagy gimnáziumok éltanulói
arccal előre belezuhantak a sárba
felvételt nyertünk a felsőoktatásba
a tápon nevelt napot nem látott csirkék
az olajfestékkel búzavirágkékre mázolt
nehéz fegyverládák közt
gyorsan felismerték
a hajdúsági szabolcsi legények mennyivel
tapasztaltabbak keményebbek önállóbbak
és kegyetlenebbek
helyüket pontosan kijelöli
a sorállomány kasztrendszere
elöl az ugráltatott kopaszok
mögöttük a pattogás jogát elnyert gumik
leghátul a meglassult öregek
a varsói szerződésnél KGST-nél masszívabb
és kikezdhetetlenebb struktúrában
minden panaszkodás szánalmas
csak ront a helyzeten
a sérelmi politika mozgástere nulla
a táposok külön bélyeget viselnek
senki nem mondta hogy előfelvételis
ha elhangzott ez a szó tudni lehetett
a folytatás eleve érdektelen
csak tisztek beszéltek így
csak a parancsnok a mikrofonba
a csontsovány de sztentori hangú
bujdosó alezredes
az ezreddiszkónak gúnyolt
vigyázzmenettel zárt sorakozón
a nagy példányszámú napilapok
és pártkongresszusok párhuzamos nyelvén
a párhuzamos valóságban
párhuzamos mert lerázhatatlan
de a mindennapokkal
egyetlen ponton sem érintkezik
mindenki tudta hogy
előfelvételisek nincsenek
táposok vannak
csak táposok
előfelvételis
csak papíron létezik
de a papír mindent kibír
az üres papír

Fortepan/ Mujzer Péter

3 | A HÚSDARÁLÓ

a bevonulók érkezése az éjszakába nyúlik
a tízórás vonatozástól eltikkadt társaságot
olajszagú teherautók viszik a lenti vasútállomásról
ponyva nélkül a 75-ös úton
a menetszél a hajunkat tépi
kétoldalt suhognak a fák
torzonborz bámészkodók
fejünk felett a tejút
holdtalan koromsötét
ülünk összezsúfolt cafatok
a húsdaráló hengerében
értelmét veszti a félelem
mindegy hogy félünk vagy sem
hogy feladatnak tekintjük
vagy szívből gyűlöljük
mert a gyávákkal és a bátrakkal
most ugyanaz történik
valahol a fenyveserdő mélyén
roppant gőzkalapács jár
valami irdatlan állat döngöli a földet
zajdánál lekanyarodnak a teherautók
a bottyán jános laktanya kapuja kinyílik
a lázas készülődésben
mindenhol minden villany ég
hátul az egyik melléképület
viszonylag sötét
a teherautókról már parancsszóra
ereszkednek alá a civilek
még sehová se illenek
azt se tudják miskafa merre
dumm dumm
dumm dumm
üt a monoton gőzkalapács
térdeden át az agyadba hatol

4 | ÚJONCOK A REPTÉREN

majd úgy hívják legénységi étkezde
és persze senki se hívja majd így
a hadtápszolgálatra beosztottak
a csellósok akiknek fel kell mosniuk
reptérnek nevezik
ezüstös holdas éj
leszek-e még boldog én
jaj de fáj jaj de fáj
szívem egy kislány után
ha ebédelni megy a század
mindenki egyszerre lép
ezt a nótát kell majd fújni
a végtelenségig
de senki sem a szívére
csak az új bakancstól feltört lábára gondol
jaj de fáj jaj de fáj
minden lépéssel tűt döfsz
csontig a sarkadba
sebgyógyulásig viselhetsz tornacipőt
de annak is le kell taposni a sarkát
és papucsként hordani
különben megőrülsz
leszek-e még boldog én
boldog
üresen kong a szó
puszta hangalak
semmit sem jelent
az én szó ellenben
megtelik értelemmel
azt hinnénk a hadseregben
ledarálják az ént felmorzsolják
ám épp ellenkezőleg
sehol sem hizlalják olyan kövérre
a teherautóról leparancsolt újoncok
ezt még nem tudják
megindulnak a sötétben
a kivilágított étkezde felé
főtt debreceni mustárral cétea
meg két szelet kenyér
cé mint citromos
még nem tudjuk hogy
a hadseregben
mindent kényszeresen rövidítenek
műanyag ülőke fém lábak
majd ha egyszerre áll fel a század
s mindenki egyszerre löki hátra székét
a hányásmintás szürke kőlapon
az szól az visszhangzik majd
egyelőre egyesével állunk fel
a hadkiegészítő parancsnokság listái alapján
beosztanak minket
nem tudhatom még hogy
megint csak papíron
aknavető irányzó leszek
nem tudhatom még
hogy munkásszázadba kerülök
ahol nem lesz éleslövészet
és sohasem kell elsütnünk a kisbuktát
a 82 mm-es aknavetőt
a szerbek lőtték aztán ilyennel
a szarajevói piacot
de hol van még a balkáni háború
tíz év se kell
de ezt még senki se tudja
és senki se hinné

Fortepan/ Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

5 | ADD FEL MAGAD

a fák mögött
a nagy kémény és a
sötét melléképület
a felfűtött ezredfürdő
parancsszóra levetkőzöl
majd pőre fenekeddel a
falnak támaszkodva
ruhádat cipődet bedobod
a kapott barna papírzacskóba
lezárod fekete filccel megcímzed
igen jól érted elpostázod haza
képzeld csönget a postás
ennyi maradt
egy zsák cipővel nadrággal
komikus
majd beszarsz rajta
külön a bél külön a töltelék
csempézett helyiségbe terelnek
a pucér sokasággal
ugyanolyan hányásmintás szürke kőlapok
a zuhanyrózsákból víz jön
kinek melegebb kinek hidegebb
de víz
továbbhajtanak
belépsz a raktárajtón
ágyékodra nagy marék
fehér por puffan
fertőtlenítő száll a levegőben
hozzád vágnak gatyát atlétát
inget sapkát zubbonyt zoknit nadrágot
mindent saccra gyerünk
majd elcseréli
több száz ember
végül is logikus
ők is unják már
jócskán elmúlt éjfél
kikerülsz a gyárból
beöltöztetett kopasz
újszülöttként kiböffensz hátul
a ruharaktár nagy farpofái közül
mehetsz a szintedre fel

6 | ÉN GIPSZ JAKAB

katona
jöjjön be menjen ki
hogy jött be menjen ki
hogy ment ki jöjjön be
sapkát le
menjen ki
jöjjön be
engedélyt kérni ki fog talán a nagyanyám
menjen ki és jöjjön be
kérek engedélyt bent tartózkodni
menjen ki
hogy ment ki jöjjön be
kérek engedélyt bent tartózkodni
sapkát
menjen ki jöjjön be
nem kért engedélyt
menjen ki jöjjön be
kérek engedélyt bent tartózkodni
kicsoda kér engedélyt
menjen ki jöjjön be
mondja én gipsz jakab
kérek engedélyt bent tartózkodni
kérek engedélyt bent tartózkodni
tartózkodjon honvéd
napközben ágyra ülni feküdni tilos

Fortepan/ Varga János

7 | SZÁZAD ÁLLJ

az alapkiképzés során
számon tartják minden másodpercedet
színpadi jelenlét örökös készenlét
a kocsonya legmélyén
agyvelődet kanalazzák
szorít a bakancs bő a nadrág
a gőzkalapács alatt döng a föld
de nem hallja senki sem
milyen gőzkalapács
inkább nem mondod
kiigazodik feltakar
előre néz a kocsonya üvegén keresztül
század állj
nem szólhatsz nem nyithatsz ajtót ablakot
számon tartják minden másodpercedet
így aztán neked is számon kell tartanod
a körletben most néma csend van
érzed hogy egyesével nőnek a hajszálaid
valaki odabent rettentőt ásít
ki kell húznod valahogy
a következő szívdobbanásig
fokozatosan fölerősödik
valami szerfelett ritka mágneses mező
s mint lassított felvételen
csempefalhoz vágott felmosórongy
– itt fókának hívják –
ólmosan csap feléd a kiképző
elnyújtott megjegyzése
a szekrényrend kapcsán
hol van
nem a balkáni háború
a szarajevói mészárlás
hol a nap vége
mindent kitölt az idő szúpercegése
mindent kitölt a
belélegezhetetlen kocsonya
akkor is ha épp a sportkombinát
ovális pályáján futtatnak
kúsztok a mezőn vagy
gyakorló kézigránátot dobtok
acélkeményen óriási lendülettel
semmi se történik
század állj

8 | NINCS MESE

a vasárnapi eskütételt
az iskolai évzárók modorában rendezik
az újoncok nagy igyekezettel verik
a vigyázzmenetet
néhány ideges óra a városban
a családdal
rögtönzött piknik
az erdőszélen
semmit nem lehet elmesélni
mert nincs hozzá nyelv
még azt hinnék panaszkodom
vádaskodom magyarázkodom
nyelvem határai
világom határait jelentik
két világ lakója vagyok
ezekhez külön nyelv tartozik
ahol most fogva tartanak azt
belül hordozom mint titkot
belül hordozom
pedig nagyobb nálam
sajnos kétséges
találkozhatunk-e így igazán bárkivel
a búcsúzkodásból
már nem emlékszem semmire
csak a nyílegyenes betonútra
és hogy dörrenve becsukódik mögöttem
a fenyvesmélyi laktanya vaskapuja

felső kép | Fortepan