ZEBRAFILOZÓFIA
2021-12-04
| Vers
Mikor elfordulsz tőle a pirosnál,
zsebedben kotorászol
bérletet, mobilt keresel –
észrevehetné, hogy
a zebránál álltok,
s nem hív senki, nem sietsz sehová,
ő viszont remegő kézzel várja a holnapot.
Hogy számíthasson aztán
a következő napra, hogy
eljöjjön végre, ami majd jön,
de az a pillanat is csak múlik,
mert koszos lakcímkártyájáról
leolvasható a jövőből visszacsorgó jelen.
Nem gondolsz erre,
ahogy látod a sárga mellényben,
és benzingőzben állva
legnagyobb gondod,
eldönteni, mit akarsz:
jobbnak vagy szerencsétlenebbnek
tűnni, mint ő,
aki köp egyet a sistergő aszfaltra,
vörös arccal elindul,
és eszébe sem jut,
hogy gyerekként együtt fociztatok.