SÖTÉT FOLYÓ
Egy kötöttpályán közlekedő járművön veled álmodtam.
Az aluljáró tömegében láttalak pizzás dobozzal a hónod alatt.
Benne voltál a reggeli hírekben, pedig reggel nem is olvasom a híreket.
Az éjjel-nappaliban sercegő elektromos légycsapda fényében értettem meg.
Te vagy a torkomon akadt borsó,
órák után sem akar lemenni,
de ott a helye, és szorít,
mint egy be nem tört cipő.
Este hét van az esőerdőben,
a Nap ereszkedik,
kisimul a vízfelszín,
s mélyen valahol
pattanásig feszül a húr,
készül a pillanat.
Zöld szempár villan,
követi ahogy mozdulunk,
kiszakítjuk
méreteinket a térből,
megrezdülnek a levelek,
a naplemente most festmény,
az égen elnagyolt ecsetvonások.
Nem rázhattalak le,
először te követtél,
később én üldöztelek,
már régóta egy kérdés van:
predátor vagy préda,
szűkülnek a határaink,
lassan erdőből terület,
területből rezervátum.
A sötét folyó némán mossa a partokat.