PEREMVIDÉKI ROMANTIKA
Nemrég még beszéltünk.
Aztán valaki, te vagy én,
drótkerítést húzott közénk.
A kerítésből vastag fal lett,
nem hallak már, ha beszélsz hozzám,
a szavaink elvesztek
egymás után,
a hangfoszlányokat próbáltam
lementeni, de egyszer minden fájl elszáll.
Azt hiszem, kiabáltam is,
fegyverropogás volt vaktában
az ég felé.
Groteszk graffitik néznek a falról,
a stop war felirat mellett
mintha te lennél, a portréd,
egyszerre megvető és megengedő
tekinteted útvesztő,
elágazás a négy égtáj felé.
Utoljára ordítok utánad,
visszaverődik minden
nélküled, de nélküled
nekem semmim nincsen.
Már csak magamat
szólongatom,
nem felel senki.