Lendvai Zalán

PEREMVIDÉKI ROMANTIKA

PEREMVIDÉKI ROMANTIKA

Nemrég még beszéltünk.
Aztán valaki, te vagy én,
drótkerítést húzott közénk.

A kerítésből vastag fal lett,
nem hallak már, ha beszélsz hozzám,
a szavaink elvesztek
egymás után,
a hangfoszlányokat próbáltam
lementeni, de egyszer minden fájl elszáll.

Azt hiszem, kiabáltam is,
fegyverropogás volt vaktában
az ég felé.

Groteszk graffitik néznek a falról,
a stop war felirat mellett
mintha te lennél, a portréd,
egyszerre megvető és megengedő
tekinteted útvesztő,
elágazás a négy égtáj felé.

Utoljára ordítok utánad,
visszaverődik minden
nélküled, de nélküled
nekem semmim nincsen.

Már csak magamat
szólongatom,
nem felel senki.

kép | adobe.com