PARTON ÜLVE
A horizontba olvadó hajófoltok,
mint ecsetvonások a történelem
koszos vásznán, nyomot hagynak
benned is, rossz érzés fog el.
Érvkavicsokkal kacsázol,
nem tehetsz semmiről,
nem látszol a radaron, csak menekült
vagy a csónakban,
miközben a jachtot te ácsoltad.
Mégis sértődötten ülsz a parton.
A tengeren lenni kiváltság,
érdemtelenek állnak a hajóhídon.
És egy kopott padon ülve malmozol
a lelkiismereteddel, csak
mert nem találtál jobbat.
Elhagyod, amint megszólal
feletted a hajókürt.