ÖNFELEDÉS
Nevető tömeg közepén
édesen morajlok
a hangulatok lüktetéseivel,
és egy pillanatig
élvezem a beolvadást,
eldobom magamtól
az egyéniséget,
mint összegyűrt
szerződést, minek
mindkét fele én vagyok,
aláírásaim elértéktelenednek,
ám hagyom a pillanatot,
hogy felemeljen,
önfeledjem magam,
elmulasztott köszönéseimet,
arcba bámulásaimat,
kínos ruháimat,
akaratlan elszólásaimat,
s minden belső, külső
háborút, robbanást,
zajokat, elrepülő tagokat,
és kevés ideig birtokolni valamit,
amit máshogy megszerezni
már nem tudok.