ÓDA A LEGONDOLHATÓ FÜRDŐRUHÁKHOZ

Mintha csak én állnék
és mindenki más menne,
tekintetek ragadnak rám,
majd pillanatok alatt kopnak le.
Olvad körülöttem a világ,
forró víz alatt fagyott hús.
Elfolynak az órák,
nem haladok miközben lépek.
Rám nézhetne már
egy percnél tovább valaki,
ott ülhetnék valamelyik gépen,
minden foszló kondenzcsík
korcsolyakarcolat az ég jegén.
Nem lett ízetlenebb a gyros,
nem lett hangosabb semmi,
csak jó lenne, ha lassulna a metró,
ha csak fele ilyen szögben lenne a Nap.
Legondolnám az égről azt a keveset,
mint nőkről a fürdőruhát,
és végre sötét folyna át a városon.
Fülembe robban minden hangtalan pillanat.