ÓDA A JÓINDULATÚ TAXISOFŐRÖKHÖZ
Milyen fura
a kihalt park.
Ha a sötétség egy világ,
most a határán állok.
Sárgás homály az oldalam,
a létkérdések ideje lejárt,
a kérdés sem létezik.
Megállhatna az a taxi
anélkül, hogy leinteném,
rám nézhetnének az erkélyről,
de én senkit sem szólítanék,
rózsaszín lehetne a horizontot
kitöltő szürke blokkházak oldala,
megindulhatna egy csapat madár,
nem kérném a teljes napot.
Elég a hajnal öt.
Elég csak a fény.
Elég csak a gondolat,
elég, ha a többit odaképzelem.
Zajoktól lesz még némább a tér.