NEM ILLIK KIMONDANOD
Megállsz a koszos kirakat előtt,
pupillád a bent zúgó képernyőre szűkül.
Csak bámulod fogpiszkálva a száraz tényt:
befőttesüvegbe zártak.
Az idő mélyhűtőbe
került, és vesztegzár alá a maradék
emberi indulat.
Nem illik kimondanod, de
a képsorokat nézve rémesen
unatkozol.
Úgy tekintesz hónapokra, évekre
mintha kívül lennének a történelmen,
s nem is várod el, hogy legalább
annak tűnjenek.
Repülők helyett csíkot nem hagyó
helikopterek szállnak fent,
az utasok lógó bőrű államférfiak,
ám ez neked semmi.
Hitted, hogy időn kívül kerültél,
de a tér szűkül.