MIBENLÉT
Állam sörtéi már sercegnek
kabátom gallérján,
megtöri a csendet a két anyag
találkozása.
Reggelenként tíz perccel
hamarabb kell ébrednem,
hogy megszabadítsam magam
a rendszertelen tüskéktől,
de arcom csak gyűrődik
a hajnal tenyerei között.
Nem értem.
Éreznem kellene a büszkeséget,
amikor habos arccal visszabámulok
magamra a tükörben?
Ez valami rendszerhiba?
Összemosódnak
az elmúlt hónapok,
és reménykedem, hogy
lesz nap, amikor megnyerem
a tíz percet, a kerek hatszáz
másodpercnyi, felfoghatatlan szabadságot.
Talán ezt jelenti férfinak lenni.