LÉTEZÉSSZILÁNK
Szürkület alatt lépek,
talpam alatt régi kor,
idegen, mégis ismerős
lábnyomok, szétszórt
szálak, rágók
láthatatlan
halma hever
minden macskakő között,
és a felszáradt könnyek
sós maradványai ropognak
szabálytalan mozdulataim alatt –
imént széttört üvegem
szilánkjait átlépve
észrevétlen engedem
történelmemet darabokra hullani,
és egy darabot otthagyok
magamból
az előttem erre jövő
több ezer másik mellé.
Két macskakő között.