KÉT VILÁG KÖZÖTT
WORLD PRESS PHOTO
Forr a levegő,
végtelen, különböző
arc, test cikázik,
trombitaszóból
pap vonul elő,
árusok kiáltanak,
hátizsákos figyel,
egybeolvadt tömeg
halad lefelé.
Valaki nem mozdul.
Meztelen talpai közt repedés,
két világ határa.
Szemében gyerek,
fénye ugrál,
észrevétlen pánik ez,
mert lent a híd felé tart a világ,
a párába borult zöld hegyekben
létezne egy másik.
Szeme körül mély
barázdák,
a repedés szélesedik,
tarthatatlanná nő
a távolság,
dönteni kell.
Már nincs régi isten,
az új meg a városban vett házat.
Toporog még, visszanéz,
majd méltósággal lép át,
nincs mit tenni,
nagyapja túl messze jár,
újszülött tekintetében
az első ebihal,
az első felégett erdő,
kiszáradt patak,
rabszolganap,
a szűkülő tér
és a figyelem, néma kérdések,
hangos, ám üres válaszok,
tükröződik most benne
a csipogó reptéri kapu,
a túloldalon fegyveresek
készülődnek motozáshoz.