Lendvai Zalán

HIÁNYOD

HIÁNYOD

Minél többet vagyunk együtt,
annál kevesebbet látlak,
megnőnek perceim,
saját értelemben vett időm
elnyúlik, végtelenített
filmmaraton lesz,
magányom ébren tart,
ócskábbnál ócskább
képsorokat látok,
de ez mit se számít.
Nem számít semmi,
amíg nyúlik az idő,
a pillanatok üres kopogásai
mint fürdőben a rossz csap,
nem hagynak aludni,
nyelvemre harapok,
fuldokolva félrenyelek,
menedéket keresek
az összes széthagyott
reményfoszlányban,
illatfelhőben, hajszálban
kereslek téged,
közben mégis magam,
mert az az én,
csak veled igazán a magam,
a létezésem elé
kérdőjel furakodik,
vibrálok,
akár egy hologram,
pörgök belül,
pörög már a külső világ,
ujjad alatt az off gomb.

kép | adobe.com