Lendvai Zalán

GYEREKKOR

GYEREKKOR

Galambok szólnak valahol,
szárnycsattogás veri fel az udvart,
ablakom kapu a jelenemért
nyúló múlthoz.

Hosszú, keskeny terasz,
műanyagterítő.
Novellákban látom
viszont elmúlt életem,
most újra hallom a lugas
alatti hangokat,
beleng rájuk a hintaágy,
meghajlanak a fák,
körülöttem mozgásba
kezd minden élő, élettelen,
épp megnyugszom,
de maradni sem tudok,
mert akkori énem bontakozik,
gondolatok csomagjai,
mint a tej, kifutnak,
s többé nem üldözöm magamat,
együtt rohanunk
felfelé egy dombra,
csúcsa mögül
csak naptagok látszanak,
és a tetején állva
feloldódik bennem
egy régi csomó.

kép | Clay LeConey, unsplash.com