Bajtai András

LEGYEN AZ ANGYALOKÉ

2003 október

LEGYEN AZ ANGYALOKÉ

Talán erre vágytam. Körmöt vágni hártyás
fényben, vihar utáni móló boldogságával
ülni asztalhoz, és kerek arccal egészíteni ki
öreg, de bájos mesédet. Ne hidd, hogy

túl sokat akartam, hiszen az örök esők
ígéretéről egyetlen mozdulattal mondtam
le, és ma, nem szívesen bár, de szavaimat
is olcsón adom. Ébredés után még boldog

vagyok, amikor ablakom alól, akár egy
csordát, hajtja el a szél a reggeli, nehéz
ködöket, de mire a történet végére érek,
már nem hiszem, hogy a zsebemben

összekoccanó kavicsok megmenthetnének
bármitől is. Indulásom előtt, ígérem, lesöpröm
asztalomról a morzsákat, és egy csokrot
dobok majd a folyóba, legyen az angyaloké.

kép | shutterstock.com