„… LEGINKÁBB SZÍTNA …”

kívánkozás – egy szikrától belobban,
egy sóhajtás, és árkon-bokron át
fut fel a törzsre, fel a lombig, ott van,
ott szétterül, s már rázza is haját
az erdőtűz, és mintha arca volna,
fintorog folyton, nyelvet nyújt, nevet:
mosolygó arcok arcokhoz hajolva,
égő szempillák, füstölgő szemek…

égsz hát. barátaidnak? mint a fáklyát,
(becsületes vagy?) kezedben viszed
életedet… de miféle barátság
tűz és tűzrevaló közt? mi lehet?
tűzben a tűz: sistereg lelked lángja –
a vér felszítja, meg sosem bocsátja.