ÜDVÖSSÉGTAN
2005 február
unom hogy menedzserhad nyomulna fel
az égig és pazar villámai mint áru-
védjegyek cikázgatnak a sezlonom
felé hunyorgó szinte vén képernyőn
így a kertbe menekülök s télen ami-
ként szomszédanyuska gyújtóssá ap-
rítom az októberi metszésből visz-
szamaradt ágakat csak gyönyörködöm
a fűrészpor illatában mely tanú-
jelszerűbben kering a parfümökénél
vagy enyhébb délutánokon kisétá-
lok a parkba ahol sokszor elbű-
völ a megkásásodott hóban lubickoló
varjúközösség s nyáron egy újhullá-
mos zenemű adta lendülettel sürgö-
lődöm a tizenhat ágyás rendjének
oltalmazásáért hiszen diverzióba
kezd a gyom akár versszövegből elő-
bukkanó gondolatzavar csak élvezem
hogy lebbenékeny szirmok valamint
aranyzöld tuják suttogása közben
lélegzik a lelkem s alkonyonként
igazán megnyugtató érzés a sufniban
pakolgatni az idős szerszámokat és
a nagymama által szinte már csutka-
szárnyivá koptatott seprűket csu-
pán így üdvözülhetek nem oldoz fel
áruival valamely talmi angyal se a
periódusos rendszer manója a bizmut