BUJDOSÓ KÖLTŐ
2000 március

A kertvárosban lakom és házam
sárga miként a bolondoké. A
sarkánál acélcsövek s kormos
lécek hevernek egymáson szent
anarchiában. Előttük ágyás
melynek szélén a járda menti
homokból káposzták leskelőd-
nek mint dauerolt hajú nagy-
mamák a strandmedencéből és
csodálják pucér lábszáram a
hőségben amikor napozom.
Bejáratom komor helyiségre
nyílok hol a gázszerelő zsíros
kezének nyoma díszeleg a ta-
pétán minden ajtónyitástól
hullámzik az ablaknál a csip-
kefüggöny és lecsüngő rojtjai
görbéket rajzolnak a poros
párkányra lengnek akár az
elernyedt indák augusztusi
szélben. A konyha szomszédos
hajópadlós szobámmal amely-
ben lázító rézkarc függ az
almazöld falon rajta Jézus és
az elgörbült Eiffel-torony
harlekin pofák a hempergő
ringyók alatta a szekrényen
tévén túloldalt a zsúfolt író-
asztal a székkel és a bársony-
szófa. Itt élek bujdosó költő
vadóc álmokat szövő Morfeusz
s a remény éjszakáin meztelen
lánnyal táncolok a csüggedés
óráiban a szőnyegen fekszem
mint elárvult suhanc merengek.