LÁTOGATÓ
2010 augusztus

Udvariasan kopog.
Beengedem.
Felnyitható zárakat keres
rejtjeles rekeszeimhez.
Jelszó után kutat,
álkulcsait megforgatja bennem.
A kód varázsszava kell neki,
a gyerekkor
kakájából egy darab,
már itt matat, kapirgál
bőröm alatt,
egyre beljebb merészkedik,
körülnéz,
nem tudom, mit lát tájaimban,
de
egy idő után felszínre bukkan, zsebébe
süllyeszti kulcsait,
kilép belőlem.