ÜZENET
az „Ami a huszadik századból kimaradt” szerzőinek [2000 december]
Nem elég, hogy az embert kivégzik, gondolta álmában, még törheti a fejét, hogy mit mondjon a vesztőhelyen. A kivégzés, persze, elmaradt, csak vitték, rázkódott valami teherautó platóján, megkötözve, mintha napokon keresztül, aztán a gyerek hajnalban átmászott az ágyukba, és mire felébredt, a végszó, amire készült, amit majd nemes haraggal vág az arcukba és az utókor megjegyez, végképp elveszett, soha többé nem jutott az eszébe, pedig még próbálkozott, a villamoson, a közértben, ami már nem közért. Jobb álmait végigálmodta már ezerszer, az újak megjegyezhetetlenek voltak. Emlékezés az álomban című lélektani esszéjét nem írta meg. Tessék, ez is kimaradt a huszadik századból. Ami a huszadik századból kimaradt című esszéjét sem írta meg. Kimaradt volna maga is legszívesebben, ezt írta volna meg, de nem nagyon bánta, hogy nem készült el vele, mert már megírták, amit írhatna, természetesen a tizenkilencedikben, Vajda János például, idézte is valahol: „Mit lelkem eddig félve sejtett, / Előttem áll a nagy titok, / Hogy csak az hal meg, ami nem lett, / S az él örökké, ami volt.” Mire gondolatban idáig eljutott, már vitték is. Vitte a metró, rázkódott vele az összepréselt emberrakomány. Hazug és mérhetetlenül ostoba hirdetmények borítottak körülötte minden reklámhordozó felületet, minden felület reklámot hordozott. Erdőségeket vágtak ki a hirdetések, számlamásolatok, árukatalógusok, napilapok, regényfüzetsorozatok, adóigazolások milliárdjai kedvéért, s a kommunikáció csatornái, mint egy rosszul lehúzott vécé (Petri, alighanem), lassan eldugultak. Így ötven és hatvan között, tehát indokolatlanul korán, nemzedékén a kifáradás végső jelei mutatkoztak, mintha mindenki hozzáromlott volna a saját ilyen-olyan önigazolásaihoz, új nemzedék meg sehol a láthatáron, még körvonalai sem mutatkoznak a filing-irodalomban, a gyűlölet- és félelempolitika lövészárkaiban, a szaktudományos mellébeszélés fönségesen hömpölygő áradatában. Leginkább még pályázatokat írnak, vélte, az új idők új szponzoraihoz. Az ember elnémul, a tömeg kommunikakál. Szójátékokat gyártott az utolsó szó jogán, az utolsó jó szlogán, próbálta viccesre venni, erőlködött. Szeretett volna még…