SZERKESZTŐI ÜZENETEK
2000 november
Üzenet 1878-ból
… A modern élet rohamában és ezer igényeiben velőt és ideget sorvasztó szakadatlan küzdés a lét, küzdés, melynek apró győzelmeiben nincs öröm, mert hiszen akkor vívjuk ki rendszerint, amiért küzdöttünk, amikor élvezésére vagy érzékünk vagy erőnk nincs többé, vagy tovább-tovább, mint a bolygó zsidó, új célra vágyunk, vagy újabb ellenséggel kell szembeszállnunk… Ebben a hajszoló versengésben hajszolássá váltak gyönyör és öröm is. Percekre összeszorítani hosszú idő örömeit, ezen törik fejüket ezren s ezren, akik ebből üzletet csinálnak, mert erre irányul az időben fukar mai ember életvágya. Mohón élvezni igen, de gyönyörködni és örvendezni nem tudunk többé. Képtelenek lévén teljes odaadásra, képtelenek vagyunk teljes megnyerésre is. Kezdeni és bevégezni egy szerelmet két szivar közt vált szokássá. És mint a nővel a világfi, úgy szeret végezni íme veletek is, művészetnek örök remekei, a mai világ fia. Ha szakít magának időt tisztább élvezetre, ha felkeresi gyönyöreidet, sem kedve, sem érkezése, sem érzéke odaadó élvezésre nincs, hanem múzeumokat állít, hogy egy-egy óra alatt futkossa végig annak ezreit, aminek egyikét is fenékig élvezni örök szépségében nem lehet soha. Nehéz munkát, fárasztó terhet csinál ebből is, undort és fásulást gyorsan szülőt… hogy egy nehány nap múlva elmondhassa, hogy látott s élvezett mindent, s rohanhasson tovább, újabbat látni, s élvezni.
az eszmény a gép
S hová haladunk vajon? Félek, rettegek, iszonyodom, hogy maholnap élet helyett csak az életért való küzdelem, ember helyett csak gép fog létezni! A munkát, mely egykor egészet alkothata, s az alkotásnak gyönyörével minden gyönyör leggyönyörűbbjével járt, széjjelszakították. Nem jut egynek-egynek belőle más, mint egy-egy fogás, mely magában véve mit sem alkot… az oknak s célnak tudata nélkül való pontosság lesz a tökély netovábbja, melyet elérni törekszik, s az eszmény a gép, és ezt is elérni hiába törekszik. S a percekben, melyeket le nem foglal munkád vagy üzleted, élvezel-e emberéletet? Avagy nem feszült pihenésnek agóniájába dőlsz? Avagy nem-e oly élvezetek karjába, melyekre a fennmaradó kevés idő is elég? Az érzékeknek, nem az embernek, az állatnak durva élvezeteibe… (Asbóth János: Álmok álmodója)
Nincsen remény. Üzenet a szerkesztőnek
…Az a rozoga palló, mely a dicsőség elíziumi berkeibe vezet, a könnyű pakkal utazónak elég kényelmes, a több málhával bíró alatt leszakad. S tudja, mi ez a málha? A tehetség, mely ambícióval, igazságszeretettel, tanulási vággyal, eredeti és független nézetekkel szokott utazni egy életen át. A tehetség esküdt ellensége kell hogy legyen mindennek, ami rossz vagy középszerű. Tehát ellensége az irodalom kilenctized részének, s mihelyt azok közé jut, akik csak pajtáskodásnak, társadalmi állásnak vagy végre saját külön élelmességüknek köszönik írói nevüket, bármi jó nevelésben részesült légyen is, nem fogja elkerülhetni, hogy ezt velük éreztesse. Így lesz ellenségévé egy csapásra az irodalom kilenctized része, mely aztán a legbiztosabb módon öli meg: nem vesz róla tudomást. Kis népek éghajlata mostoha, hol a zseni tragikus vegetációja lehetetlen, ahol a fűzfa jobban megél, mint a pálma. Kis népek szellemi világában nincsenek tengerek, csak pocsolyák, amelyekben a vízipókok és csíborok nagy kényelemmel úszkálnak, míg a nagy halak nem bírnak mozogni vizükben. Szerencse, ha az ember Szász Károlynak születik! Vajda összes költeményeit hat ember rendeli meg (ha önt kiveszem, csak öt). Mindenre, ami szent, kérem, maradjon birtokán, s ne akarjon egy pohár vízben vihart támasztani. Van Budapesten elég boldogtalan, pályatévesztett ember. Aki nem az, Magyarországon ne adja magát az íróságra. (Reviczky Gyula)
