FÖLFELÉ
1995 október
a lépcsőn
(ahogy még 5-6
éves koromból emlék
szem)
szóval meg
botlottam egy pillanatra
(nem is tudom miért
mondom el) de volt
egy pillanat ami
megismételhetetlen és még
is bekövetkezik időről
időre mint ma is például az a
pilla
nat amikor egyensúlyt veszt
ve zuhanok és
csak lefelé nézek a tekintetem
átégeti magát addig a pontig
ahonnan a közeledő pár
huzamosok erednek és ahol
találkoznak ilyenkor
hirtelen rám
kövül a lépcsőház mint
egy süllyedő katedrális és
ilyenkor napokig boldog
vagyok és a sor
közök és az ablakok amik
látni vélnek és a
bizonyosság (nem tudom el
mondani) hogy minden össze
zuhan