LAKÓTELEP
2002 október
fölfal mindent a beton
az a kevéske erőlködő zöld
ami megmaradt
csupán az évszakok változását jelzi
bizonytalanul működő bio-szemafor
lombok vánszorognak a szélben
a nyár nyomorult idénymunkásai
ki tudja mi jön még
ami szóra és életre érdemes
itt örökké a káposztaszag folytatódik
nappal is – inkognitóban – az éjszaka
eb emeli a lábát
üres műanyag flakon levitációja
a sorsára hagyott levegőben
madarak lebegnek akár a pernye
rigó néz rám riadtan
nem látunk egymás fejébe
eddig még mindig megvirradt
talán holnap is kisüt a nap
kisajtolom belőle árnyékomat