TONZ ÚR VALLOMÁSA
Szomorú a vers témája,
hej-haj,
szaporodik fejemen a
hajhely.
Szaporulat, na de honnan
nézve?
Aranyhajam elcserélem
rézre.
Még ha rézre cserélném, de
bőrre!
Sajna a fej nem szexi, ha
pőre.
Kopaszodik a pocakos
költő,
mobilja van, a mobilhoz
töltő…
Nyárspolgár lett, azt mondja a
fáma,
jobb, ha felköti magát egy
fára.
Csak ne a hajánál fogva
kösse,
röhejesség nem a líra
öccse.
Ritkás tisztás fejem kényes
pontján,
nem lesz ebből egy-kettőre
konty ám!
Kinek a konty korai még:
csitri,
másnak késő, nézd csak a bá-
csit, ni!
Persze nem az évek teszik,
nem hát,
csúsztatva fejeltem a sok
labdát!
Persze nem a gondok teszik,
ó, nem,
fejen pörgök, s ez nem is rossz
ómen.
Szóval hullik hajam, mint az
állat,
ne szedjetek utánam haj-
szálat!
Ne ejtsetek miattam egy
könnyet,
mosott hajam szárítani
könnyebb.
Koponyámon glória leng
eztán,
játszik rajta a nap, jó kis
dzsesszt tán.
Hajhullással érkezik az
ész meg,
figyeljétek, milyen bölcsen
nézek!
Nem kell többé megszólaljak
én itt,
mindent elmond kopasz fejem:
fénylik!