SZÍVÓSZÁLON A TENGERT

Odakinn a semmi biciklizik,
tekeri, tekeri veszettül,
fél kezével tartja a kormányt,
másikban uzsonnája, eszik,
nem fél, bár hízásra hajlamos
A biciklije erős darab,
kétennyi semmit is kibír,
ruhái pedig nyúlanak,
ha kell, mind a végtelenig,
s ha egy faágba beakad,
kinyúlik egyre vékonyabb szalag,
mely mögé becsússzan a nap
Idebenn a csapból folyik a semmi,
kicsit vasíze van,
nyikorognak tőle az ízületeim,
megkenni nincs műszerolaj,
de csak hadd járjon rajtam keresztül,
kiiszom én, ha addig élek,
szívószálon a tengert

kép | Brian Rogers, flickr.com