Faludy Györgynek
I.
A télben sötétruhás alak
járt sebesen, hó volt, salak
lépte alatt fel nem fakadt,
lábnyomait gyűjtve az utca
loholt utána –
beérni így se tudta.
II.
A Hold fűrészkorong,
felhőkön rágja át magát,
olajosan forog,
fötri fehér fűrészporát.
Felém pörög a Hold,
szikrát se vet, bőrömbe vág,
alig érzem, ahogy
élő bensőmet metszi át.
III.
Készül a nappal papírmaséja,
éhen elforgott könyvlapok,
történtek, arcok, látszatok,
kenyér címkéje, hagyma héja
egymásra kopíroztatott:
siess, hogy a végére érj, a
fény gyors enyve már megfagyott.