NEM, ÉN NEM

Nem, én nem veszek soha készet,
a küszöbhöz magam fűrészelek
keményfa lécet,
az előzőt kiette az enyészet,
sarkát pedánsan lecsiszolom
hol új, régi összeérnek.

Nem, én resten sose lógok,
egymásbaöltök betűt, telefondrótot,
fonalamról ismerni fel, mint a pókot,
de esténként csendekkel hógolyózok,
ablakhoz lépek százszor,
megnézem, hátha jobb ott,
vagy épp kimaradok,

sörbe aprítok, oldok
sok, beszéd közben véletlen feldobódott
tétova dolgot.

Nem, én be nem tartom, amit fogadtam,
hazaindulok a zivatarban,
elérem a buszt, de valami kattan,
mint fúrógépben
az ellenkező irányú forgást beállító kis csappan-
tyú, és leszállok egy megállóval korábban,
gyalog jövök, haj és ruha
csapzik fejemre, tagjaimra tapadtan.

kép | shutterstock.com