FEKETE
2011 március
– Szorítsatok már helyet nekem is, mit hisztek, hol vagytok? Keményebb ez a lábazat, mint tegnap, mit csináltak vele? Aj, nézzétek már, ki riszál ott? Na, hol a tuti ilyen hidegben? Bizony, egy jó, meleg nunában!
– Vegyél vissza, nem vagyok hangulatban. Nem is hallottad, mi volt? Két kiskölök játszik a Csap utcánál. Egyik lepottyan a korlátról, begurul a kishíd alatti sötétbe. Kiabál a másiknak, hogy húzza ki, meg hozzá teszi, hogy odabenn alszik valaki.
– Jocó volt, és már nem aludt, beadta a kulcsot. Rendesen rátölthetett, ha nem volt ereje értelmes helyet keresni. A Családsegítőbe berongyolhatott volna azért. Vagy keres valami istállót, egy kazlat.
– Ez nem őrája vall, nem volt az hülye, gebedjek meg! Abba a tetves lyukba nem bújt be magától! Hé, hozz nekem is egy dekásat, hallom, segítettél a plébinek fészert pakolászni, te vagy most a nagytőkés. Megadom!
– A múltkorit add meg előbb! Talán élvezetből melózok, hogy a nyakára verjél? A plébi kihajtotta érte a belemet is, ott állt mögöttem, mint valami smasszer. Jótékonyság, na persze! Rabszolgahajcsár! Ne félj, odadörgölnék neki, csak ne volnék rászorulva… Jocó meg hová bújt volna, baromarcok? Mínusz tíz testvérek között is, esett a hó. Várta volna meg, míg betemeti?
– Az ott lakók mind látták, hogy történt. Jött egy autó, áramvonalas egy dög, nem ügyelt, az eltrafálta szegényt. Kiszállt két csákó, szépen begurították a hullát híd alá. Ugyan már, ki törődik a csórókkal? Köd előttük, köd utánuk, soha meg nem találod az ilyet!
– Sötétített üveg, biztos golyóálló, nagykabát, napszemüveg. Napszemüveg hóesésben, apám! Na, Isten-Isten.
– Istennek képzelik magukat, de nem azok. Látta az összes vénasszony a függöny mögül. Fölírták a rendszámot a keresztrejtvényre. A zsaruk nem vacakolnak. Nem lehet az embert csak agyonnyomni, mint valami bogarat, mert nincs hol laknia.
– Átmenetileg. És a magad nevében beszélj! Én egész más tészta vagyok. Figyeld meg, az öreg rám hagyja azt a pecót, csak ki kell várni.
– Hány éve is vársz rá? Túlél az a trottyos, úgy hidd el!
– Ezek meg, ha elkapják is őket, letagadják, azt kész. Miért ne nekik hinnének inkább? Ne gondold, hogy számítunk. Egyedül a Laci boltosnak talán, hozzuk a forgalmat. A legmocskosabb, hogy fel sem ismertük volna Jocót. Napok óta feküdt már, a kabátjánál fogták, úgy rakták be a mentőbe, szét ne essen darabokra. Mert először szétfagyott, aztán kiolvadt, ahogy melegedett az idő. És totál megfeketedett az arca, mint egy kéményseprőnek vagy egy négernek, el tudod ezt képzelni?