ÉSZRE SE
Egy pillanat se volt, te észre se vetted,
lábad alá néztél talán vagy felfelé, vagy oldalt,
mindenesetre semmiképp sem előre,
így rám maradt, hogy felfogjam a villanásnyi
képsort, míg az egyik bozótosból a másikba
hopp, átsuhant az őz, lába sem érte a földet,
ránk se hederített, hederítésnyi
figyelmet sem szentelt két álmatag
gyaloglónak, kik közül az egyik fel sem
figyelt rá, s könnyen megeshetett
volna, hogy én is másfele nézek, és akkor
teljesen látatlan marad a jószág, nem mintha
kardjába dőlt volna, amiért kénytelen a névtelenség
homályába burkolózni. Mi, emberszabásúak,
életünk-hosszan mennyi energiát fordítunk arra,
hogy nyilvántartsuk, vajon ki mond jót rólunk,
ki rosszat, ki áskálódik, ki árt, ki tesz keresztbe,
ki tart meg jó emlékezetében, ki nem elég
hálás a jótettekért, melyekkel elhalmoztuk,
kinek mutattuk mindig előnyösebb profilunkat,
s ki az, ki véletlenül rajta csípett, mikor
kínos ugyan, de kiakadtunk, ingerülten
vagy egyenesen bunkón reagáltunk,
nem szokásunk ugyan, de megesett,
spongyát rá, mégis ott motoszkál bennünk,
hogy hány és hány ember agyában miféle
pulzáló kis statisztikai oszlop gyanánt
megy fel-le virtuális árfolyamunk.
Milyen fölényesen és természetesen anonim
ez az erdei létforma, mennyire rábízza
egyediségét a múló időre, génekre, napsütésre,
mindegy, csak a faj hömpölyögjön tovább
évről évre, hulljon a gyenge, tenyésszen
az erős, vagy kis szerencsével éljen túl
a hitvány, vesszen oda a rátermettebb akár,
hiszen a cél a fennmaradás, az egyedet
nem őrzi törzsi emlékezet, sem később leégő
alexandriai könyvtár, sem pergamenek,
tekercsek, talán csak az anyatej íze
villan be egy gida ínyén, a párzás
lendülete egy bika agyában, de keverednek
az ingerek idővel, lehet, hogy én
lettem az egyetlen krónikás, ki most
rögzítettem, hogy élt, hogy itta a napfényt,
tiporta a göröngyöt, megannyi izma
összehangoltan mozdult, hogy nem volt
nála őzebb, karcsúbb és légiesebb,
még élhet pár nyarat, emberszem elé
esetleg sohasem kerül, hát én adom most
tovább a képet, képzetet, hogy bámuljanak
utána gondolatban páran, akik sose látták.