EMBERSZABÁS
2013 március
TITKOLÓZÓ
Hú, te, ha elmondanám, el se hinnéd, olyan,
mint egy álom, valószínűtlen és mélyről ismerős,
dehogy csigázlak, csak egyszerűen
nem akarom elmondani, hogy akkor miért hozom
szóba?, jó vicc, képes volnék szerinted nem szóba
hozni, amikor kitölti minden percemet, mintha
nagy puffadt matrac lenne a járda, és azon
ugrabugrálhatnék munkába menet meg vissza,
mint régen apámék ágyán, mely valójában
csak egy dupla ágybetét volt a padlón,
sose készült el hozzá a keret, így aztán
remekül tudtunk szaltózni rajta meg minden,
zum-zum-zum, így duhogott alattunk,
persze tilos volt, tönkretesszük a rugókat,
és mivel tilos volt, hát annál nagyobb kedvvel
ugráltunk, mihelyt kitették a lábukat otthonról,
vagy ki se tették, csak nem voltak a közelben,
de kiélesedett a hallásuk, a földszintről
felkiabáltak, hogy hallják ám, azonnal
hagyjuk abba,
attól, hogy tilos, még jobban szerettük,
nem terelem el a szót, csak nem akarom
kimondani, szeretném dédelgetni, dajkálni
magamban, olyan nehéz megérteni?,
csak az enyém legyen, ha megosztom,
kicsit mintha bemocskolnám, hogy lennél mocskos?,
mit sértődöl meg, ha valakinek elmondom
egyszer, az biztosan te leszel, úgy éljek, találgatni
nem ér, különben se sokra mész vele, ha úgysem
válaszolok, micsoda, az az alak?, te megőrültél,
frászt látod a tekintetemből, ha ezt látod benne,
keresztrejtvényt se fejts többé, nem sanszos,
nem mondtam, hogy nem, sem azt, hogy igen,
fogd fel, meg akarom őrizni, még félig
se biztos, én se döntöttem, ez a
legjobb, libegni az eldöntetlenségben, nyílt
vízen sodródó hajó, ha akarom, felvonom
a vitorlát, révbe érek, kérdés, akarom-e,
ezt akarom-e valóban, egyelőre szép
a tajték, a felbukó halak háta, a felbukó
hullámok pikkelyes háta, a láthatatlan
áramlatok játéka, állj le, ez undokság, az eszem
megáll, tiszta ünneprontás, igen, az előbb
néztem meg a vécén a tesztet, teherbe estem
tőle, most boldog vagy?
FAGGATÓZÓ
Nekem nyugodtan elmondhatod, mintha
a gyóntatód lennék, nem tudtam, hogy
nem vagy katolikus, akkor meg mintha
a pszichológusod, nem nézlek dilinósnak,
nem csak azok járnak agyturkászhoz, csomó
normális embert ismerek, akik maguk is,
ja, hogy normális emberek miért állnak
velem szóba?, ezen én is mindig meglepődöm,
ott a pont, de tényleg, miért?, itt az első
normális ember, te magad, tőled
kérdezem meg, szimpatikusnak találtál?,
inkább ellenszenvesnek?, akkor valamit
vártál ettől a taszító pacáktól, valami
izgalmasat, ami kizökkent a mindennapi
unott rutinból, ijesztő tereket nyit meg
benned, valld be, hogy a saját örvényeidet
pillantottad meg a szememben, oké, nyilván
semmi szürke nincs az életedben, minden
csupa vadiúj kihívás, titkárnő egy cégnél, eltaláltam?,
baromi felajzóan hangzik, hát a barátod?,
szóval nincs barátod?, mióta nincs?, nem is
hiányzik?, úgy értem, a társaság, no meg
a szex, bocsi, semmi közöm hozzá, de a
szüzességet már nem nézem ki belőled,
talált, süllyedt?, jé, mégiscsak van barátod?,
felfogtad, hogy összevissza beszélsz?,
megértem, nem tárulkozik ki az ember
vonatfülkében egy vadidegennek,
nyilván megelégedettséggel tölt el
a melód, a barátod, semmiért el nem
cserélnéd egyiket sem, fantáziáid sincsenek,
mondjuk George Clooney-val, amint
egy tengerparton sétáltok kéz a kézben,
aztán tenyere a fenekedre csusszan,
sose jutott eszedbe?, persze, nem Clooney
volt az, hanem na… nem jut eszembe
most a neve, van valami abban a színészben,
ami a barátodból hiányzik, nem volt még elég
kedvesed, ugye?, csak úgy találomra
választottál, lehet, hogy mással az ágyban…
most mit menekülsz, talán magad elől?,
ki vagyok én?, hogy jövök ehhez?,
puff, tudod, hogy a pofozkodás is
erotikus vonzódás jele, agyő, szélvész
kisasszony, vágd csak be a kupéajtót,
stresszoldónak remek,
legalább addig se unatkoztam,
hol az a nyamvadt szendvics?, keressük
csak elő!