ÉJ-HONA
1999 február

Virrasztó lámpa világít csak meg szögletnyi geometriát
Feleségem gyermekeim alusznak
Amikor minden nyugszik felhagyhatok-e
a Mindenről való beszéddel?
Az utcán egy-egy autó tolja maga előtt a fény-taligát
fáradt kubikosként
Sűrített paradicsom-konzerv a lakás akár ki se bontsuk
Nyugszanak ők megannyi kulcs becsukatlan zárban
Mi forog ilyenkor a minden érintést levedlett
levegős kulcs-fejekben?
Lejátszható e kotta az éj klarinétján?
Körbeforgó gyékény-szövetnek bújkáló szálaiban most
szalmaszőkén jár-kel a Nap hiánya
Aggódom ki ne nyíljon a hűtőszekrény valahogy borsó-
atomok
Ránk ne eresszék szorosan begombolt hidegük
Messziről az elmosott poharaknak
elmosódott harangszava közelít
Jaj jó a világ ilyen rövidre zárva jó a kávé-üledék-ízű víz is
Bár méz kusza szála rajzolná tovább a pillanatok csigáit
Bár célirányos várakozásban telne a perc mint
az a három és fél míg megfő a tojás kiázik a filter
Úgy öntöm vödörből az időt mint öblítővizet szokás
csupa flitter az udvar
Uram én a palack mélyén kuporgó
Uram én az időzített koponyájú
Uram én a mintás legyezőként széttárt lélek
Érzéstelenítve ülök itt asztalodon
Oly édes a műtét!