LÁBSZTORI

Volt egyszer egy nadrág. Egy jól szabott nadrág, és gazdája, Tohomány Gedeon büszke is volt rá. No de várjunk csak! Ez a mese nem is így kezdődik, hanem úgy, hogy volt egyszer egy láb. Ez a láb nem volt éppen tökéletes, mert néhol zsírpárnácskák borították, máshol meg túl véznának tetszett. Összességében mégis rendes láb volt, olyan, amilyennek egy lábnak lennie kell: öt lábujjal, lábfejjel, sarokkal, bokával, vádlival, térddel és combbal.

Büszke volt magára a láb, és úgy vélte, a gazdája, Tohomány Gedeon éppúgy büszke lehet rá.

Egy nap öltözködéskor váratlan dolog történt. A láb épp a nadrágszárba igyekezett, mikor hirtelen éles hangjukon nagyot sikítottak az előrebocsájtott lábujjak.

– Állj! Ebben a nadrágszárban már van valaki!

– Ugyan már! – válaszolt nevetve a láb. – Azt Tohomány Gedeon soha nem engedné meg senkinek. – És a láb már taszigálta is tovább a lábujjakat maga előtt.

De akkor mély, dörmögő hangon megszólalt valaki. Egy másik láb.

– Hogy lenne a tiéd, amikor én voltam itt előbb?! – aztán még hozzátette: – és itt is maradok!

– Márpedig ez az én helyem! – morogta az első láb, és tovább nyomakodott.

– Ne lökdöss! Inkább keress magadnak új nadrágszárat! – feleselt a másik.

– Eszembe sincs! Vigyázz az útból! – kiáltotta az első harciasan, és most már nemcsak a lábujjait, de térdét is egyre mélyebben nyomta a nadrágszárba.

Ekkor a nadrág felszisszent.

– Hagyjátok abba, széthasadok!

De a két láb nem törődött vele, tovább dulakodtak.

– Micsoda undok, pökhendi alak vagy!

– Még hogy én pökhendi?! Nézz magadra, te felfuvalkodott sonka!

– Mit merészelsz? Te szőrös betolakodó!

– Beverem azt a pattanásos képedet!

– Te meg kapsz egy övön aluli ütést!

– Vidd innen a narancsbőrödet!

A nadrág akkor megállapította magában, hogy saját hibáinknál nincs jobb ok a gyűlölködésre. Bizonyíték erre ez a két láb, mert hiába egyformák, nem képesek elfogadni a másikat.

Vajon mi kellene a békességhez? – tűnődött a nadrág, de nem sokra jutott, mert Tohomány Gedeon, aki már jó ideje fél lábán ugrált, most nagy lármával hasra esett. Szidta is rögtön a nadrágot, amiért így elbánt vele. Talán még most is ott fekszenek mindannyian.