KURGYÁLÁS
2004 november
Nekem a kálmáncsai erdők
a Bordás a Tölös a Fácányos
a Borgyu-erdő és a Pógár-rezula
meg a Rác-egrös de az Ánglus is
a Kasté körül ma már egyetlen és
szóból való. Az a rengeteg kezdeteim
homályát suhogtatja s ahogy vissza
hallgatózom a tájak sorra kimondják
neveiket Malomárok Kosár-högy
Vadómás Koplaló Kánya-kut mormog
a mélyből a sötét téridő vizéből. Az
Istvándiba vivő cserösnyés alén
a gróf parádéskocsisa négylovas
hintót hajt merev derékkal ül ott
születésem előtt meghalt nagyapám
el a Rémalom és a csárda mellett
hol hajdan Sobri Jóska iddogált
fülelek báván. Ez hát meséim erdeje
szavaim méhese dönög a béresgazda
kurgyál anyám hangján én is velük
hajnalodik hárs akác illatai lendülnek
csörög a kemence mögötti kőris
kérge véres ott mi történt éjszaka.